8. fejezet

 - Ó, Jézusom! - tágra nyílt a szemem. Amint Sarah meglátott teljesen lefagyott. Harry kalapja is a fején volt, úgy állt előttem zavartan. A göndör srác hozzám rohant, befogta a számat és berántott a raktárba. 
 - Kérlek ne! - mélyen a szemembe nézett.
 - Mit ne? - kérdeztem.
 - Ne szólj a többieknek!
 - Miért? Megígérted nekik, hogy nem kavarsz egyikőnkkel sem az első nap?
Harry megfordult. Sarahra nézett aztán újra rám. - Eltaláltad.
 - Harry! - leesett az állam. - Ooké, nem mondom senkinek. De mehetnénk bowlingozni?
 - Persze. - Sarah kisétált, Harry pedig a fenekére csapott közben.

A bowling clubba alig tudtunk bejutni. Miközben az őrök segítségével áttolakodtunk a tömegen, Louis megfogta a kezem. És lehet, hogy túl paranoiás vagyok, de elhúztam a kezem, mivel nem akartam, hogy ezt vagy 300 Directioner előtt tegye meg. Valamint a kocsiban tájékoztatott róla Sarah, hogy Louis felrakta a közös képünket.

Az első kör bowlingban Harry nyert, de tréfásan megjegyeztem neki, hogy körben laposra verem.

 - Ahhoz neked hamarabb kell felkelned, Hugi. – mondta.

 - Csak figyelj! – felvettem egy golyót és egy gurításra leütöttem az összes bábut, Harrynek viszont csak két gurításra sikerült. Niallnek támadt egy ötlete, hogy aki kettőnk közül veszít annak azt a ruhát kell holnap viselnie az étteremben, amit a nyertes mond meg. Mivel Harry rögtön bele menet én sem vonakodtam sokáig. Egyszer csak rezgett a telóm. Üzenetem jött.

  Lou legalább 10 perce téged bámul. – Sarah

Nem fordultam meg, nehogy feltűnő legyen, inkább visszaírtam neki.

 Hát, ha tetszik neki a látvány.

És elküldtem. Játszottunk tovább. De végül ugyanannyi pontunk lett Harryvel.

- És most most? – kérdeztem.

 - Mind a ketten beöltöztök. - tapsikolt Sarah – Izgi lesz! – vigyorgott.

Ezután újra megszenvedtük a bowling klubból való ki- illetve a szállodába való bejutást. A hármas szobába mentünk. Wiskheyt ittunk és a kanapén, valamint a földön terültünk el. Louis és én is a földön feküdtünk, a fejemet, pedig a hasára tettem egyszer csak felült, a fejem meg az ölébe zuhant.

 - Van egy ötletem! – még senki sem volt túl piás, szóval mind Louisra figyeltek. – Játszunk egy kicsit. Párokba rendeződünk és minden párnak az lesz a feladata, hogy behozzon valamit a szállodán kívülről, úgy, hogy a biztonságiak ne vegyék észre. Az nyer aki hamarabb visszaér.

 - Benne vagyok! – pattant fel Harry.

 - Én is! – vigyorgott Niall.

 - Én majd itt várom a nyerteseket. – ajánlotta fel Zayn.

 - Oké, én Sarahval leszek! – szólt Liam. Harry és Louis egymásra néztek, majd rám.

 - Én Tommoval leszek! – emelte fel a kezét Niall.

 - Ne már haver! – csapott a homlokára Louis. Oké szóval ő ’Tommo’.

 - Meg vannak a csapatok. – karolt meg Harry.

 - És, hogy még izgalmasabb legyen. – emelt fel Zayn három kendőt, amiket az imént hozott ki az egyik szobából. – Ide a kezeket! – nevetett gonoszkásan.

Miután a bal kezemet Harry jobb kezéhez kötötte, és ezt megtette a másik két párossal is, kirohantunk a szobából. Harryvel beszálltunk egy liftbe.

 - Mit szólnál, ha behoznánk valamit a kinti boltból? – kérdezte.

 - Az ajándékboltból? Mégis hogyan tervezed, hogy kijutunk oda anélkül, hogy lebuknánk?

 - Azt bízd rám! – kacsintott – Amúgy tudsz róla, hogy Louis akart veled jönni, ugye?

 - Leesett. – bólintottam.

 - Mióta lejöttél a mozgólépcsőn, mindig rólad beszél. – leértünk a lifttel, kiszálltunk, végig szaladtunk a folyosón, és befordultunk a sarkon. Amikor éppen mondani akartam valamit Harrynek arról amiről a liftben beszéltünk, ő hirtelen megtorpant, így nekimentem.

 - Harry mi történt…? – de aztán megláttam. Liam a földön fekve tartotta magát Sarah felett. Harryre néztem, aki szótlanul állt mellettem. Az arcából nem igazán tudtam kivenni, hogy mire gondolhat, de egyszer csak elnevette magát.

 - Miért nem szóltatok, hogy így játszunk? - kérdezte és az ölébe kapott. Nem igazán erre a reakcióra számítottam. Ráadásul elég zavaró volt az is,hogy össze volt kötve a kezünk, de a következő pillanatban Louis és Niall jelentek meg a folyosó másik végén.

 - Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte Niall, Louis, pedig le sem vette rólam és Harryről a szemét.

 - Tegyél le! - súgtam Harrynek, ő meg tette amit kértem. Végig Louis szemeibe néztem, és fel sem fogtam, hogy a többiek mit beszélnek mellettünk. Mivel Niall nagyban beszélgetett a többiekkel, így közelebb került hozzám Louis. Ha most vele lennék párban, egészen biztos, hogy remegő kezekkel ás lábakkal állnék mellette. Hiszen ő ma már többször is bepróbálkozott, még meg is csókolt, de én mindig leléptem... 

 - Menjünk! - húzta el végül Louis Niallt. Többet rám se nézett, eltűnt a folyosó végén. Legszívesebben utána kiabáltam volna, de mit is mondhatnék?! Magyarázkodni igazán nevetséges dolog lenne. A helyében én is leléptem volna. Nem lennék meglepődve, ha nem lenne több esélyem... Mivel már volt bennem alkohol, így halkan kuncogtam magamon, hogy már az első nap ilyenbe kerültem. 

Harry végig szaladt velem a folyosón, egészen addig, amíg már csak egyszer kellett volna jobbra fordulnunk, hogy a főbejárat hatalmas ajtaja előtt álljunk. Kilestünk a sarkon az ajtóhoz, majd visszahúzódtunk.

 - És most? - kérdeztem.

 - Várj gondolkozok! - emelte fel a mutatóujját - Gyere! - és elhúzott a folyosón. be egy személyzeti szobába. Nem tudtam, hogy mit akarhat egy teremben, ami tele van ágyneműkkel, köntösökkel, és egyéb szállodai kiegészítőkkel, de az agyam még mindig Louisn kattogott. De ekkor a hatalmas terem bal végéből futást hallottunk. Aztán megláttam, hogy Louis és Niall a terem jobb vége felé szaladnak. Niall körbe se nézett, nevetve szaladt a vele szembe lévő ajtó felé. Louis persze rögtön kiszúrt minket, és integetett nekünk, de Niall már ki is húzta a teremből.

 - Ez meg mi volt? - nevetett Harry.

 - Nem tudom, de mit akarsz itt? - kérdeztem nevetve.

 - Mivel jó lenne úgy kimennünk a boltba, hogy nem bbukunk le, úgy gondoltam beöltözünk.

 - Minek?

 - Úgy terveztem, hogy annyi köntöst veszünk fel amíg végül teljesen daginak fogunk kinézni. - végig nevetve mondta, és közben mutogatott is, szóval ahogy elképzeltem magunkat én is hangosan kezdtem nevetni. De ekkor eszembe jutott valami.

 - Hogy fogjuk felvenni a köntösöket, ha össze van kötve a kezünk? - emeltem fel a bal kezem és az ő jobbját is vele emeltem.

 - Majd csalunk egy kicsit. - suttogta a fülembe, na nem mintha bárki is hallhatta volna rajtam kívül. Nevetve bólintottam az ötletre.

 - Vigyázz! - hallottam Louis már szinte kétségbeesett kiáltását.  

7. fejezet

 -Elnézést, jól vagy? -magas fekete hajú, szállodai blézert viselő helyes srác állított talpra.

 -Persze. Te?

 -Igen én is.

Mosolyogtam, aztán átmentem Sarahhoz. Egyedül Zaynt találtam ott.
 -Sarah? -kérdeztem.

 -Néhány perce bejött Harry, a vállára kapta és elrohant vele.

 -Mikor megyünk? És szerinted hol lehetnek?
 - Hát nemsokára indulnunk kellene, hogy hol vannak és mit csinálnak gondolni sem merek.

 -Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam. -nevettem.
„Sarah, csak ne csinálj semmi olyat, ami utána fájhat.” -imádkoztam magamban.

A barátnőm képes arra, hogy mindenféle kalandokba beleveti magát. Leginkább a sulinkban járó izomagyakkal volt viszony, de nem lennék meglepődve, ha ezután a négy napos kiruccanásunk után Harryt is kipipálná a „Srácok akik megvoltak mielőtt 20 lettem” listájáról. Az ilyen kalandjai után nagyon maga alatt lesz és önmagát ostorozza, hogy miért csinálja mindig ezt?, vagy túlpörög és minden őrült dologba beleveti magát aztán vagy megússzuk vagy bevisznek minket a zsaruk. Bár abból sincs semmi mivel a Sarah a rendőrfőnök lánya.
 -Szerintem én megyek összeszedem Liamet és Niallt. Valahonnan az emeletről. -mondta Zayn. Felkapta a mobilját az asztalról és a zsebébe csúsztatta. -Jössz velem?

 -Inkább körbemegyek az emeleten Sarah után. -kisétáltam mellette az ajtón, ő pedig kulcsra zárta.

 -Szólnál Lounak, hogy amint megtaláltam Liaméket indulhatnánk?
 -Ja, persze. -felmutattam a hüvelykujjamat aztán elsétáltam. Lou… ez tutira Louis beceneve.

Gyomorgörccsel nyitottam be a lakosztályunkba. Biztos vagyok benne, hogy Sarahnak igaza volt azzal kapcsolatban amit Louis csajozásáról mondott. Én viszont -akármennyire helyes- nem akarom magamra haragítani a sulimba járó Directionereket azzal, hogy még véletlenül is meglássanak engem és Louist egy közös képen, amin kicsivel is többnek nézünk ki, mint újdonsült barátok. Mély levegőt vettem és benyitottam.

Louis éppen egy képet készített magáról a két szobaajtó között lévő aranykeretes tükörrnél.

 -Louis, Zayn üzeni, ho…

 -Gyere! -maga mellé húzott, átkarolta a derekamat, aztán csinált egy képet. -Tökéletes! -és egy puszit nyomott az arcomra.
 -Csak azért jöttem, mert Zayn megkért, hogy szóljak, hogy nemsokára megyünk. -és eltoltam magamtól. -De előbb, ő megkeresi Liamet és Niallt. -miközben beszéltem az ajtó felé sétáltam. -Én pedig Saraht és Harryt.

 -Segítek. -ajánlotta fel, és utánam sétált.

 -Ne! Maximum Zaynnek! -emeltem fel a kezemet és kicsit élesebb volt a hangom, mint akartam. 

-Egyedül akarok lenni. A szobát ne felejtsd el bezárni. -sarkon fordultam és elmentem. Már háromszor hagytam faképnél Louist. Félek ezután nem lesz több esélyem. De én nem Sarah vagyok. Vagyis nem mindig. Nem akarom, hogy egy világsztár, akit lányok milliói imádnak megfektessen, aztán akárhányszor meglátom a képernyőn, csak az járjon az eszemben, hogy ő már biztosan nem tudja, hogy ki vagyok. A folyosón járkálva lestem, hogy nem-e látom meg valahol a barátnőmmel a vállán, Harryt. Miután körbementem az emelten ismerős telefonpityegést hallottam. Rövid gondolkodás után rá is jöttem, hogy ez Sarah telefonja volt, ráadásul az a hang ami azt jelzi, ha a fiúk feltöltenek valamit twitterre. Végigfutott a hátamon a hideg, ahogy belepte az agyamat az a kósza gondolat, hogy esetleg Louis rakta ki a képet amit az imént készített a lakosztályunkban. Benyitottam abba a raktárba ahonnan hallani véltem a pittyenést és hirtelen minden vér kiszökött a testemből. Teljesen lefagytam attól amit láttam, bár igazából durvábbra számítottam.

Akkor is meglepődtem azon, hogy a legjobb barátnőmet a falhoz szorítva csókolja Harry Styles.

6. fejezet

 -Louis ne! -toltam el magamtól. -Ezt nem lehet.

 -M-miért? -kérdezte. Ott álltam előtte, remegő kezekkel tartva őt kartávolságra magamtól. Louis Tomlinson egy fél napos ismeretség után megcsókolt egy puccos étterem női mosdójában.

 -Mert nem ismerlek! -mondtam és kirohantam, magára hagytam Louist. Levetetettem magam Harry mellé és megpróbáltam nem törődni azzal, hogy az asztalnál mindenki engem és az utánam egy perccel érkező Louist nézi.

 -Ana… -kezdte Zayn.

 -Nem! -vágtam közbe, bár én magam sem értettem, hogy miért  mondtam. -Én csak haza szeretnék menni.

 -Mármint…? -kérdezte Harry.

 -A hotelba. -felálltam. -A kocsiban leszek. -elindultam, de az ajtóban valaki megragadta a kezemet. Liam volt az.

-Nem mehetsz ki egyedül. -mondta mosolyogva aztán ajtót nyitott nekem. Mosolyogtam, aztán kimentem.

A szállodában miután átöltöztem, és teljesen elkészültem a lakosztályunk kanapéján ültem. Fekete cicanadrág és farmer ing volt rajtam. 

Pár perce ültem kint és bámultam Louis telefonját, ami előttem hevert az üvegasztalon. Egyszer csak vibrálni kezdett.

„Basszus Louis a fürdőben van!”

Felkaptam a telefont és kopogtam az ajtón.

 -Gyere! -hallottam bentről egész halkan.

 -Inkább nem. Hív valaki.

 -Csak fogat mostam. -nyitotta ki az ajtót. Csak boxer volt rajta. A kezébe adtam a telefont aztán visszaültem a kanapéra. Amikor az étteremből visszaértünk a szállodába Sarah kikérdezett, hogy mi történt a mosdóban, mivel miután kijöttem rosszabb kedvem volt, mint amikor bementem. Elmondtam neki, de ő csak elmosolyodott és annyit mondott, hogy jól csináltam.

 -Louis amúgy is azokat a csajokat szereti akikért meg kell küzdenie. -mondta akkor Sarah

 -De én azt sem tudom, hogy ki ő! -a szálloda folyosóján voltunk és amint kimondtam befogta a számat.
 -Sssh… Ő azt hiszi tudod.

 -Ő viszont nem ismer. -toltam el a kezét a számtól.

 -Nem, de látja azt a gyönyörű arcodat. -vigyorgott.

 -Sarah én nem te vagyok. -és ezzel otthagytam.

-Ana. -szólt most Louis. Megráztam a fejem aztán ránéztem. A kanapén ültem, ő pedig mellettem állt és a vállamat fogta.

 -Tessék? -leült mellém. A haja pedig, nos az tökéletes volt. Elképesztően jól nézet ki.

 -Az étteremben azt mondtad, hogy nem ismersz.

 -Louis én nem…

 -Ne, figyelj. -tette a mutató ujját a számra. –Louis Tomlinson vagyok. A One Direction nevű fiú bandában éneklek négy haverommal Zaynnel, Harryvel, Liammel és Niall-lel. 23 éves vagyok, kedvenc színem a bordó és van egy kitömött galambom, Kevin. -mosolygott. Elnevettem magam. Ez olyan aranyos volt.

 -Kevin?

 -Igen, most te jössz. -mutatott rám.

 -Mmm… Anabell Wilson vagyok, középiskolás és bár nem vagyok énekes, sokat éneklek a zuhany alatt.

 -Ezt jó tudni. -mosolygott.

 -Ja, és 16-án töltöm a 18-at.

 -Most májusban? -bólintottam. -Az szuper.

 -Ja… -a kezemet kezdtem bámulni

 -Na, a szülinapok jók. -mosolygott és a térdemre rakta a kezét.

 -A szüleimnek sokat kell utazniuk és a harmadik szülinapomat hagyják ki az évek során. -pislogtam és felnéztem rá. -Beszéljünk másról.

 -Rendben. Mit szeretnél még tudni.

 -Ömm… Nem zavar egy idő után ez a hatalmas sikítozás? -mutattam az ablakra.

 -Nem. Imádom a Directionereket. És hozzá lehet szokni.

 -Én nem tudnék. -nevetett aztán rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját. Mocorogni kezdtem és gyorsan felálltam.

 -Átmegyek Sarahoz vagy valami. -mutattam az ajtóra aztán kimentem.

Épphogy kiléptem keresztül is estem valakin.

Meg is hoztam egy kicsit késve, de sajnálom!:) Remélem tetszik!:D

5. Fejezet

- Ébresztő! - súgtam a fülébe. Elmosolyodott, és ő is megszorította a kezemet. Ekkor elhúztam és összefontam a karomat az ölemben. Megharaptam az alsó ajkamat, aztán Louisra néztem.
- Min gondolkoztál?
- Semmi érdekesen. Hogy érzed magad?
- Jól, mié... - mondtam volna tovább, de a kocsi befékezett, és Zayn, Sarah, Harry és Liam ránk borultak. Zayn a kezével a fejen mellett támasztotta magát, hogy ne lapítson össze teljesen.
Amikor kiszálltunk az étteremnél a biztonsági őrök élő pajzsként vonultak mellettünk. Egy pincér fiú az asztalunkhoz vezetett minket. Egz nyolc személyes asztalhoz ültünk. Loius Én és Harry ültünk az egyik, a másik oldalon Sarah, Liam és Niall foglalta el a helyét. Zayn Harry és Sarah "mellett" az asztalfőhöz ült le. Niall letépett egy darabot a szalvétájából, és a kanalát hátrafeszítve Louishoz vágta. Legalább is csak akarta, de nem találta el. Liam viszont elvette Nialltől a kanalat és eldobta. Eltalálta egy pincér hátát. Liam összehúzta magát, Harry röhögni kezdett. A pincér elindult felénk. Ijesztően magas, vékony és jócskán negyven felüli volt. Liam már vörösödni kezdett, annyira visszatartotta a röhögést.
- Uraim, Hölgyeim. - mondta a pincér. - Óhajtanak valamit?
- Elvinné a kanalakat?! - kérte Liam.
- Természetesen. - öszeszedte őket, aztán Liam felé tartotta, aki hátrébb ült. - Vagy óhajtják inkább hozzám vágni őket? - kérdezte cinikusan.
- Hát, ha már így megkérdezte, akkor... - Harry a kanál után nyúlt, de a pincér a szemét forgatta és elment - Hey! De ayt mondta lehet. - Harry felállt és a pincér után szólt. Az egész étterem minket bámult. - Üdv. - intett aztán leült. Hallottam ahogy két tinilány összesúg a mögöttünk lévő asztalnál, hogy mennyire helyes, és, hogy legszívesebben lesmárolnák, bár az egyikőjük inkább Louisra vetné magát. Harryre majd Louisra néztem, akik csak mosolyogva vállat vontak.
Miután rendeltünk Niall veszekedni kezdett a pincérrel, hogy az ő nagy adagja nem elég nagy, Zayn sushit rendelt telefonon. Harry és Louis aláírták a tinilányok szalvétáit, ezután Harry az egyik pincérlányt kergette az őrületbe azzal, hogy két percenként odahívta magához. Liam Saraht próbálta meggyőzni arról, hogy cseréljenek szobát, Louis, pedig bevonta a kettőnk beszélgetésébe a mellettünk ülő családot, mert nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg, hogy mit esznek.
- Sarah, kérlek. Megmasszírozpm a lábad. - alkudozott Liam.
- Nem.
- A hátadat is.
- Nem! - Sarah hajthatatlan volt.
- Remélem szeretsz bowlimgozni. - mondta Louis.
- Igen, miért? - mosolyogtam.
- Mert az lesz a következő program.
- Klassz. - kezdett idegesíteni, hogy a mögöttünk ülő két lány azt találgatta vajon együtt vagyunk-e Louisval.
- Louis! - szólt mögöttünk az egyik lány. Louis megszorította a kezem jelzésként, hogy folytatjuk a beszélgetést, aztán megfordult. - Te jársz azzal a lánnyal? - mutatott rám. Lefagytam és pont akkor néztem Louisra, amikor ő rám. Harry is megfordult és a lányokat nézte, bár a válasz egyértelmű volt. Nem.
- Nem, amúgy is csak ma ismertem meg. - válaszolt.
- Még szerencse. - a lány felém fordult és elhúzta a száját. - Elég ronda szegény. - kerek szemekkel bámultam a 14 éves kislányra. Mit mondott?
- Fogd be! - rivaltam rá - Mit képzeltél? Ha nem vagyok Louis csaja, akkor szabad a pálya?
- Ugyan már. Ronda vagy, fogd fel! -  flegmázott a kislány.
- Mit mondtál a legjobb barátnőmre? - kiáltott Sarah. Felbé hagyta a beszélgetéség Liammel, és az éppen arra járó pincér tálcájáról elvett egy kenyeret és a lányhoz vágta.
- Ha?! - a lány visszadobta a kenyeret, de Sarah elkapta. Liam fogta le a kezét mielőtt újra eldobhatta volna. Louis felállt a helyéről és mindenki őt figyelte.
- Fejezzétek be! - mondta. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt. - Ana igen is gyönyörű lány, és nem érdekelnek a negatív beszólások!
- Szerintem is szép! - szólt egy a kiscsajnál idősebb lány. Lemerem fogadni, hogy Directioner.
- Ez az csajszi! - kiáltott oda Sarah. Visszafordultunk a helyünkre. Semmi étvágyam nem maradt, ráadásul az asztalnál mindenki engem bámult. Loius a combomra tette a kezét, Harry pedig bocsánatkérően nézett. Rámosolyogtam, aztán a többiekre néztem és vállat vontam. Jobbnak találták folytatni, amot elkezdtek. Niall újra rendelt, Zayn, pedig átvette a sushiját, miközben a pinérrel veszekedett, aki szerint ilyet nem csinálhat Zayn, de ő azzal védekezett, hogy éhes és sushit akar. Őszintén szólva én is meglepődtem, hogy kihoztak japán kaját egy másim étterembe.
Fél perc múlva egy hatalmas húsgolyó repült az ölembe.
- Áá! - kiáltottam. Harry felállt és intett a biztonságiaknak.
- Lányok ez túl sok volt! - mondta. Amíg a biztonságisok beértek én felálltam, és felborítottam a kiscsajt. Az étteremben tapsoltak, én pedig elvonultam a mosdóba, hogy megpróbáljam kiszedni a foltot a ruhámból.
- Oh basszus! - mondtam, amikor legalább öt perce próbáltam kiszedni a foltot a ruhámból.
- Nem akar kijönni? - amikor megfordultam Louist taltam az ajtóban.
- Most akkor én vagyok a férfi mosdóban, vagy te a nőiben? - kérdeztem.
- Én a nőiben. - nevetett. - Csak bocsánatot akarok kérni a kint történtek miatt.
- Nem a te hibád. Csak ez a folt nem biztos, hogy kijön. - mutattam a ruhámra - Ez az egyik kedvencem.
- Oh.
- Amit kint mondtál... Köszönöm, hogy bevédtél. Meg Sarahnak is megkell köszönnöm, hogy kivételesen jól célzott. - nevettem.
- Komolyan gondoltam, amit momdtam. - megkarolta a derekam és magához húzott.
- Louis, én nem is tudom... biztos, hogy... - de ekkor megcsókolt.

4. fejezet

-Olyan nyugodt. -hallottam egy srác hangját egész halkan. Valaki megpiszkálta a hajam, amire rögtön felkeltem.

 -A hajamat ne! -jelentettem ki. Mindenki körém gyűlt. Végigsimítottam a hajamon. Harry csak mosolygott a reakciómon. -Elaludtam?

Louis válláról emeltem fel a fejem.

 -De rendesen. Indulnunk kéne. -mondta Liam.

 -Ne… -nyöszörögtem és felálltam. Zayn megtartott, mivel elfelejtettem, hogy magas sarkú van rajtam és teljesen elzsibbadt mind a két lábam. -Rendben, megvagyok. -elsétáltam a fürdőbe és gyorsan helyrehoztam a külsőmet. Sarah ekkor rontott be a szobába, mellette egy kb. 11 éves kislány állt egy 1D-s poszterrel a kezében.

 -Amikor kijöttem a szobámból, ő a nappaliban állt. -mondta Sarah miközben a kislány a fiúk láttára sikítozni kezdett. A fiúk sorba odamentek, megölelték, képet csináltak vele és aláírták a poszterét. Annyira kedvesek voltak vele. Egy napja még felhúzott szemöldökkel figyeltem volna, ha Sarah ilyen helyzetről mesélt volna.

 -Csak egy dolgot nem értek. -végre kettesben maradtunk Sarahval. Mióta megérkeztünk Londonba nem is beszéltünk.

 -Amikor bementem a 327-es szobába, hogy áthívjam Louis és Zaynt, mivel indulni akartunk miután felébresztünk téged, nos Harry a bőröndjéből pakolt kifelé. A 327-esben. Amikor megkérdeztem miért, azt mondta, hogy Louis megkérte, hogy cseréljenek.

 -Tessék? -kiszáradt a szám. -Akkor most nem Harryvel vagyok egy szobában?

 -Nem, Louisval! -kacsintott. Mély levegőt vettem és igyekeztem felfogni. Végül is ezt akartam. Ezek szerint ő is? Miközben beszélgettünk Sarah haját hátrafontam egy kisebb copfba, aztán egy masnit tűztem bele. 

Ezután Niall lépett be az ajtón.

 -Hölgyeim. -Niall állt közénk és kitárta a kezét, hogy megkaroljuk. -Indulhatunk? Éhen halok.

Nevettünk, megkaroltuk, aztán kivonultunk a szobából. A liftbe most mindannyian befértünk volna, de Niall visszarohant Zaynnel a telefonjáért. Harry és én a tükörrel szemben álltunk és a hajunkat igazgattuk, Liam pedig Saraht próbálta meggyőzni a szobacseréről. Louis megütötte a vállukat, és mind ránk néztek.

  -Ez ijesztő. -suttogta Liam. Harryvel egymásra néztünk a tükörben. Megigazította a zakóját és mind a ketten visszafordultunk. A lift egyszer csak zörögni kezdett és a 15. és 14. emelet között beragadtunk. Kikapcsolt a világítás és bekapcsolt a vészfény.

 -Ne! -odarohantam a gombokhoz, eltiporva mindenkit és nyomogatni kezdtem a vészhívót. Kétségbeesetten ütöttem a gombot, de nem történt semmi.

 -Nem működik. -ragadta meg Louis a vállamat. -Baj van?

 -Klausztrofóbiás. -mondta Sarah. A mellkasomra szorítottam a kezemet.

 -Gyere ide szívem. -Sarah magához ölelt. -Mély levegő, nyugalom.

Behunytam a szemem és leültem a földre.

 -Úgy zúg a fejem. -Harry mellém térdelt, és elővette a telefonját.

 -Nincs térerőm. -morgott. Louis ütögetni kezdte az ajtót, Liam a vészhívót nyomogatta, de mivel valószínűleg elment az áram nem történt semmi. Sarah minél magasabbra próbálta emelni a telefont, hogy térerőt találjon, Harry pedig mellettem térdelt és próbált megnyugtatni.

-Várjatok, mozgunk! -melte fel Sarah a mutatóujját. És tényleg elindult a lift. Egy perc múlva már lent is voltunk. Liam felsegített a földről és kimentünk a liftből. Mély levegőt vettem és kitisztult a fejem.

 -Jól vagyok. -mondtam Liamnek, aki a két karomat szorítva tartott.

 -Biztos?

 -Igen. Kijutottunk. -körülnéztem a hatalmas mélygarázsban.

 -De semmi bajod nem volt, amíg meg nem álltunk. Pedig ezelőtt is lifttel mentünk fel. -mondta Harry.

-Ez egy ilyen tudatalatti dolog. -magyaráztam. -Amint rájöttem, hogy be vagyok zárva, és nem szállhatok ki amikor csak akarok, pánikba estem.
 -Értem. Nagyon megijedtem. -mondta. Zayn és Niall éppen ekkor szálltak ki a másik liftből.

 -Bocs, csak elment az áram és nem jött a lift. -mondta Zayn.

 -Mim meg beragadtunk. -amíg Harry beszélt beállt elénk a kocsi, a biztonságőrök pedig betettek minket. Zayn, Sarah és Liam beültek a vezetői ülés mögé, Niall, Louis és én pedig leghátra. Harry felállította Saraht, leült a helyére aztán az ölébe vonta a barátnőmet. Sarah csak vigyorgott, és megkarolta Harry nyakát. A zene hangosan szólt és a fiúk énekelni kezdtek. Liam befogta Harry orrát, de ő így is tovább énekelt. Nem bírtam röhögés nélkül.

 -Az a kislány hova tűnt aki a szobánkban volt? -kérdeztem.

 -Elszaladt a szobájukba. Ott lakik a szállodában. -Zayn válaszolt, mert Harry és Liam énekeltek, Niall pedig a telefonjával videózta, Louis pedig bambult. 

-Értem. Vontam meg a vállamat. Louis már túl régóta bambult maga elé, szóval megszorítottam a kezét.

Íme itt a kövi rész:) BOLDOG 4. ÉVET A VILÁG LEGJOBB FIÚBANDÁJÁNAK!♥ Boldog szülinapot ♥ONE DIRECTION♥ 

.:♥I'M SO PROUD FOR 1D :)♥:.

3. fejezet

A szálloda gyönyörű volt. Természetesen öt csillagos. Viszont még soha nem jutottam be ilyen nehezen sehova. És valami őrült rajongó ellopta az órámat! Abban a liftben, amelyikkel én mentem fel csak hárman, Harry Louis és én fértünk be, mert Harrynek rengeteg cucca volt. Sarah és a többiek a másik lifttel mentek. A barátnőm elég dühösnek látszott.

 -Még mindig nem értem. -ráncolta a szemöldökét Louis. -Hogy tudták levenni az órádat?

 -Ez az egy milliós kérdés! -a csuklómat bámultam, ahol nem is olyan régen még egy arany óra volt. -Hiányzik az órám.

 -Ez elképesztő! -mondta Harry.

Na szerinte ez most vicces? Valami beteg, pszichopata rajongó ellopta az órámat!

 -Őrült rajongóitok vannak. -megérkezett a lift, szóval úgy döntöttem inkább

ejtem a témát. -Hány szoba a miénk?

 -Három. -Louis meglebegtette a kulcsokat, aztán kilökdöste a lassú Harryt a liftből.

 -A hajam! -szólt Harry aztán elrohant a másik lifthez, ami éppen akkor nyílt ki. Harry felkiáltott, Sarah pedig sikítva bújt Liam mögé.

 -Végre nem én lettem megijesztve! -nevetett Harry. Mindannyian nevettünk.

 -326, 327 és a 328-as szoba a miénk. Hol vannak? -Louis a kezembe adta a kulcsokat, én pedig hangosan leolvastam a szobaszámokat.

 -Itt! -szólt Zayn valahonnan. Szem elől veszítettem, amikor befordul a sarkon. Elindultunk utána, azután megálltunk a három szoba közt.

 -Melyik szobában ki lesz? -kérdezte Liam.

 -Kaptunk kettő két és egy három ágyas szobát. Sorsoljunk! -kacsintott Harry. Louis mögöttem állt, a kezét a vállamon tartotta, és az ujjaival dobolt rajta. -Mindenki felírja a nevét egy papírra, aztán kihúzzuk, hogy ki kivel alszik. -folytatta Harry. -Vagy valami mást csinál.

 -Én nem Sarahval leszek egy szobában? -mondtam, mintha meg sem hallottam volna az utolsó mondatot.

 -Nem. -mondta Niall. -Ez így bulisabb.

Kinyitottam a 326-os szobaajtót. Egy gyönyörű nappaliban találtuk magunkat. Ledobtuk a bőröndöket és levetettük magunkat a kanapéra. Ez a három személyes szoba volt. Az ágyakat természetesen ajtók választották el a nappalitól.

Harry papírokat tépett ketté és felírta rá a neveinket. Niall zenét kapcsolt, amire táncolni és ugrálni kezdtek. Sarah is velük együtt táncolt. Liam és Zayn lassúzni kezdtek a pörgős számra. Louis egyszer csak felállt és magával rántott engem is. Amint talpra álltam megpörgetett, de nem számítottam rá, így ha nem kap el Louis akkor Harryre esek. Amikor legközelebb a barátnőmre figyeltem, ő már Liam hátán volt. Ez a találkozás a One Directionnal többet ért neki bármelyik szülinapjánál. Ahogy Harry felállt és megfogta a bal kezem, hogy megpörgessen, összenyomta az ujjaimat, amitől a Sarah által rám erőszakolt

1D-s gyűrű az ujjamba vágott. Sarah úgy gondolta, hogy legalább a gyűrűtől Directionernek tűnök majd. Hát eddig csak egy erős fájdalmat köszönhettem a gyűrűnek. Miután Zayn levert egy vázát, és az összetört nem táncoltam tovább. Amúgy is nagyon fáradt voltam, mióta leszálltunk a gépről. Harry a földre szórta a hét papírt és mindenki őt figyelte.

 -Húzza ki a nyertesünk, hogy ki hol alszik. -emelte fel Louis a kezemet.

 -Igen! -mondták egyszerre.

 -Nos akkor kihúzom kik lesznek ebben a szobában. -beletúrtam a papírkupacba, és választottam. -Liam, Sarah és Niall. -olvastam fel a három papírról, amit válsztottam, a neveket. Újra beletúrtam, és egyszerre két cetlit vettem a kezembe. -Ana, nézzétek az én vagyok. -nevettem. Liam és Niall már a földön gyilkolták egymást. -És Harry. -mondtam, mire Harry a magasba emelte a kezét úgy vigyorgott. Hát én Louisban reménykedtem. -Ezek szerint Louis és Zayn lesznek a másik kettesben.

 -Szuper esténk lesz. -kacsintott Harry.

 -Aha, biztos. -mosolyogtam.

 -Az lesz az én szobám! -kiáltotta Sarah.

 -Ne! -Liam is a szoba felé futott Sarah után, de a barátnőm gyorsabban beért, és az ágyra vetette magát.

 -Ha, ha! -mutatott Liamre és röhögött rajta.

 -Mi a mai program?

 -Először is eszünk! -jelentette ki Niall.

 -Akkor én átöltözök. -mondtam, felkaptam a bőröndömet és elindultam kifelé. -Oh, majd elfelejtettem! -odadobtam Louisnak a kulcsot, aztán ott hagytam a Saraht csikiző Liamet, az egymást gyümölccsel dobáló Zayn és Niallt. Harry a hatalmas bőröndjével együtt utánam jött.

 -Melyik szoba lesz a miénk? 326?

 -Harry a 326-osban voltunk. -a szobaajtónk elé értünk, és megmutattam neki a szobaszámot jelző táblácskát.

 -Szóval a 328. -mondta.

 -Harry! Harry! -szólt valaki mögöttünk.

 -Téged keresnek. -kacsintottam. -Öltözni fogok odament. Beszélgess nyugodtan. -ezzel bementem. A nappaliban kinyitottam a bőröndömet és kikerestem a mentazöld ruhámat. Büszke voltam magamra. Megjegyeztem mindenkinek a nevét és nem égettem le magam. Lassan kezdtem megbánni, hogy nem néztem utána jobban a fiúknak. Nagyon keveset tudok róluk. A ruha mellé kiválasztottam a fekete platformos magas sarkú cipőmet, aztán bevonultam az egyik szobába. Hatalmas franciaágy volt benne, amire leterítettem a ruhámat. Mentazöld, pántnélküli, bőven térd felett érő ruhát választottam, ami a derékrésztől felfelé szűkült és kellőképpen megemelte a mellemet. 

Felöltöztem, felvettem a cipőt és kifésültem a hajamat. Hm, teljesen egyenes és vörös. Kimentem a szobából és láttam, hogy Louis és Harry az ablakhoz rohantak. Amint odaértek több száz tinilány sikított fel. Visszarohantak a szoba közepéig aztán újra az ablakhoz. Integettek, kiabáltak, aztán leültek a kanapéra. Átsétáltam a fürdőbe a sminkes táskámmal, és mivel a cipőm sarka kopogott, ezért észrevettek és felém fordultak. Valamelyikőjük elismerően füttyentett.

 -Csini. -mért végig Louis.

 -Köszi. Csak én vagyok álmos?

 -A magaslat. -mutatott Harry a magassarkúmra. Nevetett aztán felugrott a kanapéra és spontán énekelni kezdett. Valamit. Nevettem aztán a fürdőben megigazítottam a sminkem. Odakint leültem a kanapéra és néztem ahogy énekelnek. Lassan mindenki a mi szobánkba jött át. Sarahn fehér szegecses top volt és narancssárga miniszoknya, körülötte pedig ugyancsak narancssárga, fátyolos hosszú szoknya.

 Nagyon csinos volt, amit Harry is közölt vele. Válaszul Sarah dobott neki egy puszit. Én a kanapén ültem és éreztem, hogy elnyom a fáradság. Rádőltem valakinek a vállára és elaludtam.

Sajnálom, hogy késtem ezzel a résszel, de a múlthéten és ebben a pár napban semmi sem úgy jött össze ahogy én terveztem. Remélem tetszik:) 

2. fejezet

 -Paul Higgins vagyok az One Direction menedzmentje. Anabel Wilsonnal beszélek?

 -Igen. -Mi? Oké. Na ez a lehetetlen.

 -És tudod miért hívlak? -a hangjából tudtam, hogy mosolyog.

 -Ööö… -dadogtam, miközben a párnáimat rugdosó Saraht néztem.

 -Te vagy a szerencsés nyertes! Remélem, már tudod melyik barátnődet viszed. De ezt még eldöntheted. A repülőjegyeket postán küldjük, aztán május harmadikán irány London, ahol négy fergeteges napot tölthettek el a fiúkkal!

 -Ez fantasztikus! -mondtam a lehető leglelkesebben -A legjobb barátnőm jön velem. Már nagyon várom! Köszönöm! -próbáltam egy nyugodt Directionernek tűnni.

 -Örülök, hogy beszélhettünk. És gratulálok még egyszer! -ezzel letette.

 -Sarah! -lesokkoltam. Nem is értem hogyan lehetséges. Én nem is… a klipp! Amit reggel nézem!

 -Igen? -fordult felém.

 -Muszáj megfulladnom?

 -Tessék?

 -Azt mondtad, hogy fulladjon meg a nyertes. Én vagyok a nyertes!

 -De azt meg hogyan?

 -Reggel megnéztem a zenét, amit mondtál. Szóval, ha nem nagy kérés eljönnél velem Londonba?

 -Igen! Igen! Igen! -ujjongott.

A következő hét napunk pakolással, de számomra leginkább felkészüléssel telt. Sarah naponta három, kétoldalas, A/4-es lapot hozott át a One Directionról, és csak az ő számaikat hallgattam. Legalábbis amíg ő itt volt. A lapokból, pedig semmit se tanultam. És képekről sem ismertem meg őket igazán, amiért Sarah majd meg ölt. Nem igazán rajongtam a One Direction-ért, és ezt nem is titkoltam igazán. Leginkább Harryt jegyeztem meg, mert Sarah róla beszélt a legtöbbet. Őt biztosan megismerném, ha neki mennék az utcán. A barátnőm duplán örült, mivel egyre többen mentek oda hozzá a suliban, hogy mekkora mázlista, és, hogy milyen jó neki. Hozzám képest ő elég nagydobra verte, hogy nyertem és megyünk.

xxx

#05. 03.

Harmadikán, miután leszálltunk a gépről még mindig a One Directionról olvastam. Fogjuk rá.

 -Ott vannak! -bökött oldalba Sarah a mozgólépcsőn.

 -Hol? Az öt szőrös majom a Walt Disney nevekkel a tábláikon? -fordítottam meg a papíromat.

 -Igen. -bólintott, én meg eldobtam a papírjaimat. Összehúzott szemmel, és hunyorogva olvastam el a táblán szereplő nevét.

Simba; Mickey mouse; Micimackó; Aladin; Ariel.

ARIEL! Gyerekkorom kedvenc hercegnője. Amint eléjük értem, átadtam a bőröndömet és elvettem a kártyát.

 -Anabell Wilson. -mosolyogtam, bár a pasi fején semmi mosolyogni való nem volt. Sarah megölelte a „Simba” táblát tartó szakállas embert, aztán elindult velük a kijárat felé. Én csak álltam, és néztem őket. Amikor észrevették, hogy nem megyek visszajöttek értem.

 -Gyere velünk az autóhoz. -mormogta a bajuszos.

 -Biztos nem megyek el öt szakállas gorillával! -emeltem fel a kezem.

 -De te nyertél. -mondta higgadtan az, akinél az Ariel-es tábla volt -Velünk kell jönnöd. -és megkarolta a derekamat. Leráztam magamról. -Ha még egyszer hozzám ér, én behúzok egyet!

 -Ana kussolj már! -vigyorgott Sarah, aki engedte, hogy a biztonságis megkarolja.

 -Egy kérdés. -szólt az Ariel-es -Melyik srácot ismernéd meg biztosan az One Directionból?

„Ó, csak ezt ne!”

Felidézem magamban az arcképeiket és a neveket. Azt hiszem Harry! Igen, őt biztosan!

 -Harry Styles-t. -pislogtam rá.

 -Akkor figyelj! -ezzel leszedte a szakállát és a haját is. El sem hittem, amit látok. Harry volt az.

„Miért?”

De akkor rengeteg sikító lány rohant felénk. Harry a vállára kapott, a másik pasi pedig Saraht és heten kisiettünk a repülőtérről. Ott beraktak minket az autójukba, ők, pedig kiosztottak pár autógrammot.

 -Elképesztő vagy! Mutattam a filmjüket! Benne volt, hogy Niall beöltözik zsémbes biztonsági őrnek!

 -Aha, tényleg! -bólogattam, de csak halványan emlékeztem rá -Sajnálom! Én csak, ... te vagy a Directioner, nem én. -de tovább nem magyarázkodtam, mert nyílt a kocsi ajtaja és beszálltak a fiúk. A biztonságis ruhában, kitömött hassal, csak éppen bajusz és szakáll nélkül. Ketten beültek mellém a vezetői ülés mögé, ketten hátra Sarah mellé, a fekete hajú, azt hiszem Zayn, pedig a sofőr mellé ült.

 -Hello csajok! -mosolygott Harry -Harry Styles vagyok. -kacsintott. Halkan elnevettem magam.

 -Louis.

 -Niall. -mondta a két mellettem ülő srác. Ja, hogy ők azok!

 -Liam. -mosolygott Sarah mellett a rövid hajú pasas. Zayn pedig az utat bámulja.

 -Mintha nem tudnánk! -nevette el magát Sarah, mire mindenki elmosolyodott.

 -Nos szeretnék neked gratulálni Anabell! -villantott egy fél oldalas mosolyt Harry.

 -Ana. -javítottam -Hívj Ananak légyszi.

 -Szép név. -mondta mellettem L…?!

 -Köszi! -azt hiszem elpirultam. Nem csoda, mivel helyes a srác. Bár emlékeznék a nevére!

 -Harry nem lett volna egyszerűbb, ha rögtön felkapod Anat? -kérdezte az elől ülő Zayn.

 -Azt mondta, hogy megüt! -mutatott rám Harry.

 -Bocsi. Csak elég fáradt vagyok és nem gondoltam, hogy beöltöztök, én meg nem voltam hajlandó öt szőrös gorillával elmenni. -megvontam a vállamat. Nem is vagyok fáradt, annyira.

 -Nem baj. Vicces volt. -mondta nekem Harry, de közben Saraht nézte. Amint befejezte a mondatot már is beszélgetni kezdett a barátnőmmel. Elmosolyodtam, vállat vontam aztán visszadőltem az ülésbe.

 -Mesélj magadról. -Niall felemelte a jobb kezem és piszkálni kezdte a műkörmömet.

 -Mit szeretnél tudni? -kérdeztem.

 -Hey! -valaki közém és a barna hajú helyes srác közé hajolt, én pedig felsikítottam.

 -Nyugi Ana, én vagyok az Liam. -Liam! Hát így hívják! -Én azért nem bántam volna, ha megütöd Harryt! -megfogta a vállam, Harry pedig előre kiabált.

 -Hallottam!

 -Mert hangosan mondtam! -Liam megvonta a vállát, aztán a barna hajú helyes srác felé fordult -Te is megnézted volna Louis?

 -Még szép, hogy megnéztem volna. -kacsintott. Harry Hátra rántotta Liamet, én pedig nevettem.

Louis! Szóval így hívják! Lehet, mégis meg fogom őket kedvelni, akár még szeretni is. Az ajkamba haraptam. Niall egész úton a körmömet piszkálta, és hallgatta, ahogy egész úton Louissal beszélgettem. 

Sziasztok! Elég hamar hoztam a 2. részt mert elég sokan kérték privibe, hogy azt szeretnék ha ma már elkészülne:) Hát kész:D Remélem tetszik el folytatjátok! ☺

1. fejezet

#04. 24.

Este 11 óra, és én még a legjobb barátnőmmel Skype-ozok. Semmi különösebb bajom nem lenne, ha nem a One Direction lenne a téma. Ő oda meg vissza van tőlük. Hát én nem.

 -Ígérd meg! -rivallt rám Sarah.

 -De úgy is elfelejtem! -ásítottam.

Már napok óta kérlel, hogy hallgassam meg az egyik számukat.

 -Írd fel egy papírra és ragaszd a tükörre. Most!

Felmutattam a hüvelykujjam és felpattantam az ágyról. Kerek tíz percembe tellett mire egy épp állapotban lévő cetlit találtam.

 -Megvan! -emeltem a kamera elé.

 -Akkor írd fel. -bólogatott, a nyakában, pedig megcsillant az 1D medálja.

Felkaptam az éjjeli szekrényemről a ceruzámat. Felírtam a banda nevét, de ezután megállta a ceruza a kezemben.

„Ne, ne, ne!”

Elfelejtettem a szám címét. Pedig több ezerszer elmondta. Az egyik kedvence az a zene. Nem mintha nem imádná az összes számukat. Felpillantottam rá. Érdeklődő tekintete nézett vissza rám a laptopomról. Az érdeklődő arca hamar zavarttá változott.

 -Elfelejtetted a címét, igaz? -mély levegőt vett, aztán hangosan kifújta -What Makes Your Beautiful.

 -Tényleg! -csaptam a homlokomra.

 -Jó én megyek. Aludj jól!

 -Jó éjt! Dobtam egy puszit aztán kikapcsoltam a laptopomat. A cetlit a tükörre ragasztottam, aztán bezuhantam az ágyba.

xxx

#04. 25.

Reggel keresztbe feküdtem az ágyon. Teljesen kialudtam magam. Gyorsan felvettem a ruhámat, aztán a tükör elé álltam. Bekapcsolta a zenét, amit Sarah mondott, és táncolni kezdtem rá sminkelés közben. Ezután lementem a konyhába, ahol anya Omlettet csinált apa pedig az újságot olvasta.

 -Jó reggelt! -mosolyogtam

 -Neked is Kincsem! -mosolygott vissza anya -Omlett?

 -Igen kérek.

 -Hogy megy a suli? -pillantott fel apa.

 -Jól! -ez egy egyszerű és mindent magába ölelő válasz.

 -Fiúk? -kérdezősködött tovább.

„Apa miért?”

 -Fiúk is járnak a suliba, igen. És már 18 vagyok!

 -tudod, hogy nem úgy gon…

És a csengő megmentett.

„Legyen Sarah! Ne a postás!”

 -OMG! -toporzékolt és besétált a házba. Már akkor tudtam, hogy az One Directionról lesz szó.

 -Szia Sarah! -szólt anya -Omlett?

 -Sziasztok! Kérek, köszönöm. .szinte levegőt sem vett.

 -Anya szólnál, ha kész? Felmegyünk. -feltoltam Saraht a szobámba és leültünk az ágyra.

 -Na minek örülsz? -kérdeztem

 -A YOUTUBE-on a One Direction! A YOUTUBE-on a One Direction!

Összehúzott szemöldökkel figyeltem.

 -Igen, már négy éve. Azt hittem tudod.

 -Mármint a verseny! Nyerj egy utat Londonba, és töltsetek el egy barátoddal négy napot a One Directionnel! Ma értesítik a nyertest. Lehetetlen, hogy ne én legyek az!

 -Ugyan. Én nem igazán hiszem, hogy a fiúknak erre lenne idejük.

 -Pedig ezt nyilatkozták!

 -Akkor biztosan úgy van. -emeltem fel a kezem. Mintha érdekelt volna.

 -Négykor hívják fel a nyertest.

 -Klassz.

Viszont legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy Sarah négyig 1D zenéket akar hallgatni. Az ágyamon fetrengtem, miközben Sarah előttem táncolt és énekelt.

Amikor háromnegyed négykor ötödjére hallgattuk meg az I Should Have Kissed You-t, kezdtem megőrülni. Ezután pontban négykor a kezébe vette a telefonját, és szuggerálni kezdte. Nézte, nézte és nézte.

 -Sarah szeri…

 -Csend! Hívni fognak!

Ahogy kimondta megcsörrent a telefonja. Azt se nézte, hogy ki az, már fel is vett.

 -Igen? -megszorította a nyakában lógó medált, aztán amint válaszoltak neki lefagyott a mosolya -Anya ne hívogass! -és ezzel ki is nyomta. Ledobta a telefont az ágyamra. Összefonta a karját.

 -Tuti, hogy hívni fognak.

 -Hát persze. -ezután öt percig hozzá se szóltam, várta, hogy hívják. Majd könnyes lett a szeme, és földhöz vágta a párnáimat.

 -Hogy fulladna meg a nyertes! -tört ki belőle. Dühös volt.

Negyed ötkor megszólalt a telefonom.

 -Ana, ismeretlen szám. -dadogott Sarah.

 -Én nem játszottam. -vontam meg a vállam, és felvettem.


Ez lenne az első rész:) remélem tetszett és folytatjátok majd tovább:) Írjatok véleményt is!:D

.:Tartalom:.

Sziasztok! Remélem tetszeni fog-e történetem ami:

A történet középpontjában egy 18 éves középiskolás lány, Ana áll. Vörös hajú, szép és eszes, de a legjobb barátnőjével, a csinos kis szöszi Sarahval ellentétben ő nem Directioner. Egy nap azonban véletlen megnyeri a játékot, amiről Világszerte lányok milliói álmodoznak, és onnantól bizony teljesen megváltozik az élete...

Kezdés: 2014.07. 05 . (szombat) :)