8. fejezet

 - Ó, Jézusom! - tágra nyílt a szemem. Amint Sarah meglátott teljesen lefagyott. Harry kalapja is a fején volt, úgy állt előttem zavartan. A göndör srác hozzám rohant, befogta a számat és berántott a raktárba. 
 - Kérlek ne! - mélyen a szemembe nézett.
 - Mit ne? - kérdeztem.
 - Ne szólj a többieknek!
 - Miért? Megígérted nekik, hogy nem kavarsz egyikőnkkel sem az első nap?
Harry megfordult. Sarahra nézett aztán újra rám. - Eltaláltad.
 - Harry! - leesett az állam. - Ooké, nem mondom senkinek. De mehetnénk bowlingozni?
 - Persze. - Sarah kisétált, Harry pedig a fenekére csapott közben.

A bowling clubba alig tudtunk bejutni. Miközben az őrök segítségével áttolakodtunk a tömegen, Louis megfogta a kezem. És lehet, hogy túl paranoiás vagyok, de elhúztam a kezem, mivel nem akartam, hogy ezt vagy 300 Directioner előtt tegye meg. Valamint a kocsiban tájékoztatott róla Sarah, hogy Louis felrakta a közös képünket.

Az első kör bowlingban Harry nyert, de tréfásan megjegyeztem neki, hogy körben laposra verem.

 - Ahhoz neked hamarabb kell felkelned, Hugi. – mondta.

 - Csak figyelj! – felvettem egy golyót és egy gurításra leütöttem az összes bábut, Harrynek viszont csak két gurításra sikerült. Niallnek támadt egy ötlete, hogy aki kettőnk közül veszít annak azt a ruhát kell holnap viselnie az étteremben, amit a nyertes mond meg. Mivel Harry rögtön bele menet én sem vonakodtam sokáig. Egyszer csak rezgett a telóm. Üzenetem jött.

  Lou legalább 10 perce téged bámul. – Sarah

Nem fordultam meg, nehogy feltűnő legyen, inkább visszaírtam neki.

 Hát, ha tetszik neki a látvány.

És elküldtem. Játszottunk tovább. De végül ugyanannyi pontunk lett Harryvel.

- És most most? – kérdeztem.

 - Mind a ketten beöltöztök. - tapsikolt Sarah – Izgi lesz! – vigyorgott.

Ezután újra megszenvedtük a bowling klubból való ki- illetve a szállodába való bejutást. A hármas szobába mentünk. Wiskheyt ittunk és a kanapén, valamint a földön terültünk el. Louis és én is a földön feküdtünk, a fejemet, pedig a hasára tettem egyszer csak felült, a fejem meg az ölébe zuhant.

 - Van egy ötletem! – még senki sem volt túl piás, szóval mind Louisra figyeltek. – Játszunk egy kicsit. Párokba rendeződünk és minden párnak az lesz a feladata, hogy behozzon valamit a szállodán kívülről, úgy, hogy a biztonságiak ne vegyék észre. Az nyer aki hamarabb visszaér.

 - Benne vagyok! – pattant fel Harry.

 - Én is! – vigyorgott Niall.

 - Én majd itt várom a nyerteseket. – ajánlotta fel Zayn.

 - Oké, én Sarahval leszek! – szólt Liam. Harry és Louis egymásra néztek, majd rám.

 - Én Tommoval leszek! – emelte fel a kezét Niall.

 - Ne már haver! – csapott a homlokára Louis. Oké szóval ő ’Tommo’.

 - Meg vannak a csapatok. – karolt meg Harry.

 - És, hogy még izgalmasabb legyen. – emelt fel Zayn három kendőt, amiket az imént hozott ki az egyik szobából. – Ide a kezeket! – nevetett gonoszkásan.

Miután a bal kezemet Harry jobb kezéhez kötötte, és ezt megtette a másik két párossal is, kirohantunk a szobából. Harryvel beszálltunk egy liftbe.

 - Mit szólnál, ha behoznánk valamit a kinti boltból? – kérdezte.

 - Az ajándékboltból? Mégis hogyan tervezed, hogy kijutunk oda anélkül, hogy lebuknánk?

 - Azt bízd rám! – kacsintott – Amúgy tudsz róla, hogy Louis akart veled jönni, ugye?

 - Leesett. – bólintottam.

 - Mióta lejöttél a mozgólépcsőn, mindig rólad beszél. – leértünk a lifttel, kiszálltunk, végig szaladtunk a folyosón, és befordultunk a sarkon. Amikor éppen mondani akartam valamit Harrynek arról amiről a liftben beszéltünk, ő hirtelen megtorpant, így nekimentem.

 - Harry mi történt…? – de aztán megláttam. Liam a földön fekve tartotta magát Sarah felett. Harryre néztem, aki szótlanul állt mellettem. Az arcából nem igazán tudtam kivenni, hogy mire gondolhat, de egyszer csak elnevette magát.

 - Miért nem szóltatok, hogy így játszunk? - kérdezte és az ölébe kapott. Nem igazán erre a reakcióra számítottam. Ráadásul elég zavaró volt az is,hogy össze volt kötve a kezünk, de a következő pillanatban Louis és Niall jelentek meg a folyosó másik végén.

 - Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte Niall, Louis, pedig le sem vette rólam és Harryről a szemét.

 - Tegyél le! - súgtam Harrynek, ő meg tette amit kértem. Végig Louis szemeibe néztem, és fel sem fogtam, hogy a többiek mit beszélnek mellettünk. Mivel Niall nagyban beszélgetett a többiekkel, így közelebb került hozzám Louis. Ha most vele lennék párban, egészen biztos, hogy remegő kezekkel ás lábakkal állnék mellette. Hiszen ő ma már többször is bepróbálkozott, még meg is csókolt, de én mindig leléptem... 

 - Menjünk! - húzta el végül Louis Niallt. Többet rám se nézett, eltűnt a folyosó végén. Legszívesebben utána kiabáltam volna, de mit is mondhatnék?! Magyarázkodni igazán nevetséges dolog lenne. A helyében én is leléptem volna. Nem lennék meglepődve, ha nem lenne több esélyem... Mivel már volt bennem alkohol, így halkan kuncogtam magamon, hogy már az első nap ilyenbe kerültem. 

Harry végig szaladt velem a folyosón, egészen addig, amíg már csak egyszer kellett volna jobbra fordulnunk, hogy a főbejárat hatalmas ajtaja előtt álljunk. Kilestünk a sarkon az ajtóhoz, majd visszahúzódtunk.

 - És most? - kérdeztem.

 - Várj gondolkozok! - emelte fel a mutatóujját - Gyere! - és elhúzott a folyosón. be egy személyzeti szobába. Nem tudtam, hogy mit akarhat egy teremben, ami tele van ágyneműkkel, köntösökkel, és egyéb szállodai kiegészítőkkel, de az agyam még mindig Louisn kattogott. De ekkor a hatalmas terem bal végéből futást hallottunk. Aztán megláttam, hogy Louis és Niall a terem jobb vége felé szaladnak. Niall körbe se nézett, nevetve szaladt a vele szembe lévő ajtó felé. Louis persze rögtön kiszúrt minket, és integetett nekünk, de Niall már ki is húzta a teremből.

 - Ez meg mi volt? - nevetett Harry.

 - Nem tudom, de mit akarsz itt? - kérdeztem nevetve.

 - Mivel jó lenne úgy kimennünk a boltba, hogy nem bbukunk le, úgy gondoltam beöltözünk.

 - Minek?

 - Úgy terveztem, hogy annyi köntöst veszünk fel amíg végül teljesen daginak fogunk kinézni. - végig nevetve mondta, és közben mutogatott is, szóval ahogy elképzeltem magunkat én is hangosan kezdtem nevetni. De ekkor eszembe jutott valami.

 - Hogy fogjuk felvenni a köntösöket, ha össze van kötve a kezünk? - emeltem fel a bal kezem és az ő jobbját is vele emeltem.

 - Majd csalunk egy kicsit. - suttogta a fülembe, na nem mintha bárki is hallhatta volna rajtam kívül. Nevetve bólintottam az ötletre.

 - Vigyázz! - hallottam Louis már szinte kétségbeesett kiáltását.