7. fejezet

 -Elnézést, jól vagy? -magas fekete hajú, szállodai blézert viselő helyes srác állított talpra.

 -Persze. Te?

 -Igen én is.

Mosolyogtam, aztán átmentem Sarahhoz. Egyedül Zaynt találtam ott.
 -Sarah? -kérdeztem.

 -Néhány perce bejött Harry, a vállára kapta és elrohant vele.

 -Mikor megyünk? És szerinted hol lehetnek?
 - Hát nemsokára indulnunk kellene, hogy hol vannak és mit csinálnak gondolni sem merek.

 -Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam. -nevettem.
„Sarah, csak ne csinálj semmi olyat, ami utána fájhat.” -imádkoztam magamban.

A barátnőm képes arra, hogy mindenféle kalandokba beleveti magát. Leginkább a sulinkban járó izomagyakkal volt viszony, de nem lennék meglepődve, ha ezután a négy napos kiruccanásunk után Harryt is kipipálná a „Srácok akik megvoltak mielőtt 20 lettem” listájáról. Az ilyen kalandjai után nagyon maga alatt lesz és önmagát ostorozza, hogy miért csinálja mindig ezt?, vagy túlpörög és minden őrült dologba beleveti magát aztán vagy megússzuk vagy bevisznek minket a zsaruk. Bár abból sincs semmi mivel a Sarah a rendőrfőnök lánya.
 -Szerintem én megyek összeszedem Liamet és Niallt. Valahonnan az emeletről. -mondta Zayn. Felkapta a mobilját az asztalról és a zsebébe csúsztatta. -Jössz velem?

 -Inkább körbemegyek az emeleten Sarah után. -kisétáltam mellette az ajtón, ő pedig kulcsra zárta.

 -Szólnál Lounak, hogy amint megtaláltam Liaméket indulhatnánk?
 -Ja, persze. -felmutattam a hüvelykujjamat aztán elsétáltam. Lou… ez tutira Louis beceneve.

Gyomorgörccsel nyitottam be a lakosztályunkba. Biztos vagyok benne, hogy Sarahnak igaza volt azzal kapcsolatban amit Louis csajozásáról mondott. Én viszont -akármennyire helyes- nem akarom magamra haragítani a sulimba járó Directionereket azzal, hogy még véletlenül is meglássanak engem és Louist egy közös képen, amin kicsivel is többnek nézünk ki, mint újdonsült barátok. Mély levegőt vettem és benyitottam.

Louis éppen egy képet készített magáról a két szobaajtó között lévő aranykeretes tükörrnél.

 -Louis, Zayn üzeni, ho…

 -Gyere! -maga mellé húzott, átkarolta a derekamat, aztán csinált egy képet. -Tökéletes! -és egy puszit nyomott az arcomra.
 -Csak azért jöttem, mert Zayn megkért, hogy szóljak, hogy nemsokára megyünk. -és eltoltam magamtól. -De előbb, ő megkeresi Liamet és Niallt. -miközben beszéltem az ajtó felé sétáltam. -Én pedig Saraht és Harryt.

 -Segítek. -ajánlotta fel, és utánam sétált.

 -Ne! Maximum Zaynnek! -emeltem fel a kezemet és kicsit élesebb volt a hangom, mint akartam. 

-Egyedül akarok lenni. A szobát ne felejtsd el bezárni. -sarkon fordultam és elmentem. Már háromszor hagytam faképnél Louist. Félek ezután nem lesz több esélyem. De én nem Sarah vagyok. Vagyis nem mindig. Nem akarom, hogy egy világsztár, akit lányok milliói imádnak megfektessen, aztán akárhányszor meglátom a képernyőn, csak az járjon az eszemben, hogy ő már biztosan nem tudja, hogy ki vagyok. A folyosón járkálva lestem, hogy nem-e látom meg valahol a barátnőmmel a vállán, Harryt. Miután körbementem az emelten ismerős telefonpityegést hallottam. Rövid gondolkodás után rá is jöttem, hogy ez Sarah telefonja volt, ráadásul az a hang ami azt jelzi, ha a fiúk feltöltenek valamit twitterre. Végigfutott a hátamon a hideg, ahogy belepte az agyamat az a kósza gondolat, hogy esetleg Louis rakta ki a képet amit az imént készített a lakosztályunkban. Benyitottam abba a raktárba ahonnan hallani véltem a pittyenést és hirtelen minden vér kiszökött a testemből. Teljesen lefagytam attól amit láttam, bár igazából durvábbra számítottam.

Akkor is meglepődtem azon, hogy a legjobb barátnőmet a falhoz szorítva csókolja Harry Styles.

6. fejezet

 -Louis ne! -toltam el magamtól. -Ezt nem lehet.

 -M-miért? -kérdezte. Ott álltam előtte, remegő kezekkel tartva őt kartávolságra magamtól. Louis Tomlinson egy fél napos ismeretség után megcsókolt egy puccos étterem női mosdójában.

 -Mert nem ismerlek! -mondtam és kirohantam, magára hagytam Louist. Levetetettem magam Harry mellé és megpróbáltam nem törődni azzal, hogy az asztalnál mindenki engem és az utánam egy perccel érkező Louist nézi.

 -Ana… -kezdte Zayn.

 -Nem! -vágtam közbe, bár én magam sem értettem, hogy miért  mondtam. -Én csak haza szeretnék menni.

 -Mármint…? -kérdezte Harry.

 -A hotelba. -felálltam. -A kocsiban leszek. -elindultam, de az ajtóban valaki megragadta a kezemet. Liam volt az.

-Nem mehetsz ki egyedül. -mondta mosolyogva aztán ajtót nyitott nekem. Mosolyogtam, aztán kimentem.

A szállodában miután átöltöztem, és teljesen elkészültem a lakosztályunk kanapéján ültem. Fekete cicanadrág és farmer ing volt rajtam. 

Pár perce ültem kint és bámultam Louis telefonját, ami előttem hevert az üvegasztalon. Egyszer csak vibrálni kezdett.

„Basszus Louis a fürdőben van!”

Felkaptam a telefont és kopogtam az ajtón.

 -Gyere! -hallottam bentről egész halkan.

 -Inkább nem. Hív valaki.

 -Csak fogat mostam. -nyitotta ki az ajtót. Csak boxer volt rajta. A kezébe adtam a telefont aztán visszaültem a kanapéra. Amikor az étteremből visszaértünk a szállodába Sarah kikérdezett, hogy mi történt a mosdóban, mivel miután kijöttem rosszabb kedvem volt, mint amikor bementem. Elmondtam neki, de ő csak elmosolyodott és annyit mondott, hogy jól csináltam.

 -Louis amúgy is azokat a csajokat szereti akikért meg kell küzdenie. -mondta akkor Sarah

 -De én azt sem tudom, hogy ki ő! -a szálloda folyosóján voltunk és amint kimondtam befogta a számat.
 -Sssh… Ő azt hiszi tudod.

 -Ő viszont nem ismer. -toltam el a kezét a számtól.

 -Nem, de látja azt a gyönyörű arcodat. -vigyorgott.

 -Sarah én nem te vagyok. -és ezzel otthagytam.

-Ana. -szólt most Louis. Megráztam a fejem aztán ránéztem. A kanapén ültem, ő pedig mellettem állt és a vállamat fogta.

 -Tessék? -leült mellém. A haja pedig, nos az tökéletes volt. Elképesztően jól nézet ki.

 -Az étteremben azt mondtad, hogy nem ismersz.

 -Louis én nem…

 -Ne, figyelj. -tette a mutató ujját a számra. –Louis Tomlinson vagyok. A One Direction nevű fiú bandában éneklek négy haverommal Zaynnel, Harryvel, Liammel és Niall-lel. 23 éves vagyok, kedvenc színem a bordó és van egy kitömött galambom, Kevin. -mosolygott. Elnevettem magam. Ez olyan aranyos volt.

 -Kevin?

 -Igen, most te jössz. -mutatott rám.

 -Mmm… Anabell Wilson vagyok, középiskolás és bár nem vagyok énekes, sokat éneklek a zuhany alatt.

 -Ezt jó tudni. -mosolygott.

 -Ja, és 16-án töltöm a 18-at.

 -Most májusban? -bólintottam. -Az szuper.

 -Ja… -a kezemet kezdtem bámulni

 -Na, a szülinapok jók. -mosolygott és a térdemre rakta a kezét.

 -A szüleimnek sokat kell utazniuk és a harmadik szülinapomat hagyják ki az évek során. -pislogtam és felnéztem rá. -Beszéljünk másról.

 -Rendben. Mit szeretnél még tudni.

 -Ömm… Nem zavar egy idő után ez a hatalmas sikítozás? -mutattam az ablakra.

 -Nem. Imádom a Directionereket. És hozzá lehet szokni.

 -Én nem tudnék. -nevetett aztán rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját. Mocorogni kezdtem és gyorsan felálltam.

 -Átmegyek Sarahoz vagy valami. -mutattam az ajtóra aztán kimentem.

Épphogy kiléptem keresztül is estem valakin.

Meg is hoztam egy kicsit késve, de sajnálom!:) Remélem tetszik!:D

5. Fejezet

- Ébresztő! - súgtam a fülébe. Elmosolyodott, és ő is megszorította a kezemet. Ekkor elhúztam és összefontam a karomat az ölemben. Megharaptam az alsó ajkamat, aztán Louisra néztem.
- Min gondolkoztál?
- Semmi érdekesen. Hogy érzed magad?
- Jól, mié... - mondtam volna tovább, de a kocsi befékezett, és Zayn, Sarah, Harry és Liam ránk borultak. Zayn a kezével a fejen mellett támasztotta magát, hogy ne lapítson össze teljesen.
Amikor kiszálltunk az étteremnél a biztonsági őrök élő pajzsként vonultak mellettünk. Egy pincér fiú az asztalunkhoz vezetett minket. Egz nyolc személyes asztalhoz ültünk. Loius Én és Harry ültünk az egyik, a másik oldalon Sarah, Liam és Niall foglalta el a helyét. Zayn Harry és Sarah "mellett" az asztalfőhöz ült le. Niall letépett egy darabot a szalvétájából, és a kanalát hátrafeszítve Louishoz vágta. Legalább is csak akarta, de nem találta el. Liam viszont elvette Nialltől a kanalat és eldobta. Eltalálta egy pincér hátát. Liam összehúzta magát, Harry röhögni kezdett. A pincér elindult felénk. Ijesztően magas, vékony és jócskán negyven felüli volt. Liam már vörösödni kezdett, annyira visszatartotta a röhögést.
- Uraim, Hölgyeim. - mondta a pincér. - Óhajtanak valamit?
- Elvinné a kanalakat?! - kérte Liam.
- Természetesen. - öszeszedte őket, aztán Liam felé tartotta, aki hátrébb ült. - Vagy óhajtják inkább hozzám vágni őket? - kérdezte cinikusan.
- Hát, ha már így megkérdezte, akkor... - Harry a kanál után nyúlt, de a pincér a szemét forgatta és elment - Hey! De ayt mondta lehet. - Harry felállt és a pincér után szólt. Az egész étterem minket bámult. - Üdv. - intett aztán leült. Hallottam ahogy két tinilány összesúg a mögöttünk lévő asztalnál, hogy mennyire helyes, és, hogy legszívesebben lesmárolnák, bár az egyikőjük inkább Louisra vetné magát. Harryre majd Louisra néztem, akik csak mosolyogva vállat vontak.
Miután rendeltünk Niall veszekedni kezdett a pincérrel, hogy az ő nagy adagja nem elég nagy, Zayn sushit rendelt telefonon. Harry és Louis aláírták a tinilányok szalvétáit, ezután Harry az egyik pincérlányt kergette az őrületbe azzal, hogy két percenként odahívta magához. Liam Saraht próbálta meggyőzni arról, hogy cseréljenek szobát, Louis, pedig bevonta a kettőnk beszélgetésébe a mellettünk ülő családot, mert nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg, hogy mit esznek.
- Sarah, kérlek. Megmasszírozpm a lábad. - alkudozott Liam.
- Nem.
- A hátadat is.
- Nem! - Sarah hajthatatlan volt.
- Remélem szeretsz bowlimgozni. - mondta Louis.
- Igen, miért? - mosolyogtam.
- Mert az lesz a következő program.
- Klassz. - kezdett idegesíteni, hogy a mögöttünk ülő két lány azt találgatta vajon együtt vagyunk-e Louisval.
- Louis! - szólt mögöttünk az egyik lány. Louis megszorította a kezem jelzésként, hogy folytatjuk a beszélgetést, aztán megfordult. - Te jársz azzal a lánnyal? - mutatott rám. Lefagytam és pont akkor néztem Louisra, amikor ő rám. Harry is megfordult és a lányokat nézte, bár a válasz egyértelmű volt. Nem.
- Nem, amúgy is csak ma ismertem meg. - válaszolt.
- Még szerencse. - a lány felém fordult és elhúzta a száját. - Elég ronda szegény. - kerek szemekkel bámultam a 14 éves kislányra. Mit mondott?
- Fogd be! - rivaltam rá - Mit képzeltél? Ha nem vagyok Louis csaja, akkor szabad a pálya?
- Ugyan már. Ronda vagy, fogd fel! -  flegmázott a kislány.
- Mit mondtál a legjobb barátnőmre? - kiáltott Sarah. Felbé hagyta a beszélgetéség Liammel, és az éppen arra járó pincér tálcájáról elvett egy kenyeret és a lányhoz vágta.
- Ha?! - a lány visszadobta a kenyeret, de Sarah elkapta. Liam fogta le a kezét mielőtt újra eldobhatta volna. Louis felállt a helyéről és mindenki őt figyelte.
- Fejezzétek be! - mondta. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt. - Ana igen is gyönyörű lány, és nem érdekelnek a negatív beszólások!
- Szerintem is szép! - szólt egy a kiscsajnál idősebb lány. Lemerem fogadni, hogy Directioner.
- Ez az csajszi! - kiáltott oda Sarah. Visszafordultunk a helyünkre. Semmi étvágyam nem maradt, ráadásul az asztalnál mindenki engem bámult. Loius a combomra tette a kezét, Harry pedig bocsánatkérően nézett. Rámosolyogtam, aztán a többiekre néztem és vállat vontam. Jobbnak találták folytatni, amot elkezdtek. Niall újra rendelt, Zayn, pedig átvette a sushiját, miközben a pinérrel veszekedett, aki szerint ilyet nem csinálhat Zayn, de ő azzal védekezett, hogy éhes és sushit akar. Őszintén szólva én is meglepődtem, hogy kihoztak japán kaját egy másim étterembe.
Fél perc múlva egy hatalmas húsgolyó repült az ölembe.
- Áá! - kiáltottam. Harry felállt és intett a biztonságiaknak.
- Lányok ez túl sok volt! - mondta. Amíg a biztonságisok beértek én felálltam, és felborítottam a kiscsajt. Az étteremben tapsoltak, én pedig elvonultam a mosdóba, hogy megpróbáljam kiszedni a foltot a ruhámból.
- Oh basszus! - mondtam, amikor legalább öt perce próbáltam kiszedni a foltot a ruhámból.
- Nem akar kijönni? - amikor megfordultam Louist taltam az ajtóban.
- Most akkor én vagyok a férfi mosdóban, vagy te a nőiben? - kérdeztem.
- Én a nőiben. - nevetett. - Csak bocsánatot akarok kérni a kint történtek miatt.
- Nem a te hibád. Csak ez a folt nem biztos, hogy kijön. - mutattam a ruhámra - Ez az egyik kedvencem.
- Oh.
- Amit kint mondtál... Köszönöm, hogy bevédtél. Meg Sarahnak is megkell köszönnöm, hogy kivételesen jól célzott. - nevettem.
- Komolyan gondoltam, amit momdtam. - megkarolta a derekam és magához húzott.
- Louis, én nem is tudom... biztos, hogy... - de ekkor megcsókolt.