6. fejezet

 -Louis ne! -toltam el magamtól. -Ezt nem lehet.

 -M-miért? -kérdezte. Ott álltam előtte, remegő kezekkel tartva őt kartávolságra magamtól. Louis Tomlinson egy fél napos ismeretség után megcsókolt egy puccos étterem női mosdójában.

 -Mert nem ismerlek! -mondtam és kirohantam, magára hagytam Louist. Levetetettem magam Harry mellé és megpróbáltam nem törődni azzal, hogy az asztalnál mindenki engem és az utánam egy perccel érkező Louist nézi.

 -Ana… -kezdte Zayn.

 -Nem! -vágtam közbe, bár én magam sem értettem, hogy miért  mondtam. -Én csak haza szeretnék menni.

 -Mármint…? -kérdezte Harry.

 -A hotelba. -felálltam. -A kocsiban leszek. -elindultam, de az ajtóban valaki megragadta a kezemet. Liam volt az.

-Nem mehetsz ki egyedül. -mondta mosolyogva aztán ajtót nyitott nekem. Mosolyogtam, aztán kimentem.

A szállodában miután átöltöztem, és teljesen elkészültem a lakosztályunk kanapéján ültem. Fekete cicanadrág és farmer ing volt rajtam. 

Pár perce ültem kint és bámultam Louis telefonját, ami előttem hevert az üvegasztalon. Egyszer csak vibrálni kezdett.

„Basszus Louis a fürdőben van!”

Felkaptam a telefont és kopogtam az ajtón.

 -Gyere! -hallottam bentről egész halkan.

 -Inkább nem. Hív valaki.

 -Csak fogat mostam. -nyitotta ki az ajtót. Csak boxer volt rajta. A kezébe adtam a telefont aztán visszaültem a kanapéra. Amikor az étteremből visszaértünk a szállodába Sarah kikérdezett, hogy mi történt a mosdóban, mivel miután kijöttem rosszabb kedvem volt, mint amikor bementem. Elmondtam neki, de ő csak elmosolyodott és annyit mondott, hogy jól csináltam.

 -Louis amúgy is azokat a csajokat szereti akikért meg kell küzdenie. -mondta akkor Sarah

 -De én azt sem tudom, hogy ki ő! -a szálloda folyosóján voltunk és amint kimondtam befogta a számat.
 -Sssh… Ő azt hiszi tudod.

 -Ő viszont nem ismer. -toltam el a kezét a számtól.

 -Nem, de látja azt a gyönyörű arcodat. -vigyorgott.

 -Sarah én nem te vagyok. -és ezzel otthagytam.

-Ana. -szólt most Louis. Megráztam a fejem aztán ránéztem. A kanapén ültem, ő pedig mellettem állt és a vállamat fogta.

 -Tessék? -leült mellém. A haja pedig, nos az tökéletes volt. Elképesztően jól nézet ki.

 -Az étteremben azt mondtad, hogy nem ismersz.

 -Louis én nem…

 -Ne, figyelj. -tette a mutató ujját a számra. –Louis Tomlinson vagyok. A One Direction nevű fiú bandában éneklek négy haverommal Zaynnel, Harryvel, Liammel és Niall-lel. 23 éves vagyok, kedvenc színem a bordó és van egy kitömött galambom, Kevin. -mosolygott. Elnevettem magam. Ez olyan aranyos volt.

 -Kevin?

 -Igen, most te jössz. -mutatott rám.

 -Mmm… Anabell Wilson vagyok, középiskolás és bár nem vagyok énekes, sokat éneklek a zuhany alatt.

 -Ezt jó tudni. -mosolygott.

 -Ja, és 16-án töltöm a 18-at.

 -Most májusban? -bólintottam. -Az szuper.

 -Ja… -a kezemet kezdtem bámulni

 -Na, a szülinapok jók. -mosolygott és a térdemre rakta a kezét.

 -A szüleimnek sokat kell utazniuk és a harmadik szülinapomat hagyják ki az évek során. -pislogtam és felnéztem rá. -Beszéljünk másról.

 -Rendben. Mit szeretnél még tudni.

 -Ömm… Nem zavar egy idő után ez a hatalmas sikítozás? -mutattam az ablakra.

 -Nem. Imádom a Directionereket. És hozzá lehet szokni.

 -Én nem tudnék. -nevetett aztán rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját. Mocorogni kezdtem és gyorsan felálltam.

 -Átmegyek Sarahoz vagy valami. -mutattam az ajtóra aztán kimentem.

Épphogy kiléptem keresztül is estem valakin.

Meg is hoztam egy kicsit késve, de sajnálom!:) Remélem tetszik!:D