7. fejezet

 -Elnézést, jól vagy? -magas fekete hajú, szállodai blézert viselő helyes srác állított talpra.

 -Persze. Te?

 -Igen én is.

Mosolyogtam, aztán átmentem Sarahhoz. Egyedül Zaynt találtam ott.
 -Sarah? -kérdeztem.

 -Néhány perce bejött Harry, a vállára kapta és elrohant vele.

 -Mikor megyünk? És szerinted hol lehetnek?
 - Hát nemsokára indulnunk kellene, hogy hol vannak és mit csinálnak gondolni sem merek.

 -Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam. -nevettem.
„Sarah, csak ne csinálj semmi olyat, ami utána fájhat.” -imádkoztam magamban.

A barátnőm képes arra, hogy mindenféle kalandokba beleveti magát. Leginkább a sulinkban járó izomagyakkal volt viszony, de nem lennék meglepődve, ha ezután a négy napos kiruccanásunk után Harryt is kipipálná a „Srácok akik megvoltak mielőtt 20 lettem” listájáról. Az ilyen kalandjai után nagyon maga alatt lesz és önmagát ostorozza, hogy miért csinálja mindig ezt?, vagy túlpörög és minden őrült dologba beleveti magát aztán vagy megússzuk vagy bevisznek minket a zsaruk. Bár abból sincs semmi mivel a Sarah a rendőrfőnök lánya.
 -Szerintem én megyek összeszedem Liamet és Niallt. Valahonnan az emeletről. -mondta Zayn. Felkapta a mobilját az asztalról és a zsebébe csúsztatta. -Jössz velem?

 -Inkább körbemegyek az emeleten Sarah után. -kisétáltam mellette az ajtón, ő pedig kulcsra zárta.

 -Szólnál Lounak, hogy amint megtaláltam Liaméket indulhatnánk?
 -Ja, persze. -felmutattam a hüvelykujjamat aztán elsétáltam. Lou… ez tutira Louis beceneve.

Gyomorgörccsel nyitottam be a lakosztályunkba. Biztos vagyok benne, hogy Sarahnak igaza volt azzal kapcsolatban amit Louis csajozásáról mondott. Én viszont -akármennyire helyes- nem akarom magamra haragítani a sulimba járó Directionereket azzal, hogy még véletlenül is meglássanak engem és Louist egy közös képen, amin kicsivel is többnek nézünk ki, mint újdonsült barátok. Mély levegőt vettem és benyitottam.

Louis éppen egy képet készített magáról a két szobaajtó között lévő aranykeretes tükörrnél.

 -Louis, Zayn üzeni, ho…

 -Gyere! -maga mellé húzott, átkarolta a derekamat, aztán csinált egy képet. -Tökéletes! -és egy puszit nyomott az arcomra.
 -Csak azért jöttem, mert Zayn megkért, hogy szóljak, hogy nemsokára megyünk. -és eltoltam magamtól. -De előbb, ő megkeresi Liamet és Niallt. -miközben beszéltem az ajtó felé sétáltam. -Én pedig Saraht és Harryt.

 -Segítek. -ajánlotta fel, és utánam sétált.

 -Ne! Maximum Zaynnek! -emeltem fel a kezemet és kicsit élesebb volt a hangom, mint akartam. 

-Egyedül akarok lenni. A szobát ne felejtsd el bezárni. -sarkon fordultam és elmentem. Már háromszor hagytam faképnél Louist. Félek ezután nem lesz több esélyem. De én nem Sarah vagyok. Vagyis nem mindig. Nem akarom, hogy egy világsztár, akit lányok milliói imádnak megfektessen, aztán akárhányszor meglátom a képernyőn, csak az járjon az eszemben, hogy ő már biztosan nem tudja, hogy ki vagyok. A folyosón járkálva lestem, hogy nem-e látom meg valahol a barátnőmmel a vállán, Harryt. Miután körbementem az emelten ismerős telefonpityegést hallottam. Rövid gondolkodás után rá is jöttem, hogy ez Sarah telefonja volt, ráadásul az a hang ami azt jelzi, ha a fiúk feltöltenek valamit twitterre. Végigfutott a hátamon a hideg, ahogy belepte az agyamat az a kósza gondolat, hogy esetleg Louis rakta ki a képet amit az imént készített a lakosztályunkban. Benyitottam abba a raktárba ahonnan hallani véltem a pittyenést és hirtelen minden vér kiszökött a testemből. Teljesen lefagytam attól amit láttam, bár igazából durvábbra számítottam.

Akkor is meglepődtem azon, hogy a legjobb barátnőmet a falhoz szorítva csókolja Harry Styles.