4. fejezet

-Olyan nyugodt. -hallottam egy srác hangját egész halkan. Valaki megpiszkálta a hajam, amire rögtön felkeltem.

 -A hajamat ne! -jelentettem ki. Mindenki körém gyűlt. Végigsimítottam a hajamon. Harry csak mosolygott a reakciómon. -Elaludtam?

Louis válláról emeltem fel a fejem.

 -De rendesen. Indulnunk kéne. -mondta Liam.

 -Ne… -nyöszörögtem és felálltam. Zayn megtartott, mivel elfelejtettem, hogy magas sarkú van rajtam és teljesen elzsibbadt mind a két lábam. -Rendben, megvagyok. -elsétáltam a fürdőbe és gyorsan helyrehoztam a külsőmet. Sarah ekkor rontott be a szobába, mellette egy kb. 11 éves kislány állt egy 1D-s poszterrel a kezében.

 -Amikor kijöttem a szobámból, ő a nappaliban állt. -mondta Sarah miközben a kislány a fiúk láttára sikítozni kezdett. A fiúk sorba odamentek, megölelték, képet csináltak vele és aláírták a poszterét. Annyira kedvesek voltak vele. Egy napja még felhúzott szemöldökkel figyeltem volna, ha Sarah ilyen helyzetről mesélt volna.

 -Csak egy dolgot nem értek. -végre kettesben maradtunk Sarahval. Mióta megérkeztünk Londonba nem is beszéltünk.

 -Amikor bementem a 327-es szobába, hogy áthívjam Louis és Zaynt, mivel indulni akartunk miután felébresztünk téged, nos Harry a bőröndjéből pakolt kifelé. A 327-esben. Amikor megkérdeztem miért, azt mondta, hogy Louis megkérte, hogy cseréljenek.

 -Tessék? -kiszáradt a szám. -Akkor most nem Harryvel vagyok egy szobában?

 -Nem, Louisval! -kacsintott. Mély levegőt vettem és igyekeztem felfogni. Végül is ezt akartam. Ezek szerint ő is? Miközben beszélgettünk Sarah haját hátrafontam egy kisebb copfba, aztán egy masnit tűztem bele. 

Ezután Niall lépett be az ajtón.

 -Hölgyeim. -Niall állt közénk és kitárta a kezét, hogy megkaroljuk. -Indulhatunk? Éhen halok.

Nevettünk, megkaroltuk, aztán kivonultunk a szobából. A liftbe most mindannyian befértünk volna, de Niall visszarohant Zaynnel a telefonjáért. Harry és én a tükörrel szemben álltunk és a hajunkat igazgattuk, Liam pedig Saraht próbálta meggyőzni a szobacseréről. Louis megütötte a vállukat, és mind ránk néztek.

  -Ez ijesztő. -suttogta Liam. Harryvel egymásra néztünk a tükörben. Megigazította a zakóját és mind a ketten visszafordultunk. A lift egyszer csak zörögni kezdett és a 15. és 14. emelet között beragadtunk. Kikapcsolt a világítás és bekapcsolt a vészfény.

 -Ne! -odarohantam a gombokhoz, eltiporva mindenkit és nyomogatni kezdtem a vészhívót. Kétségbeesetten ütöttem a gombot, de nem történt semmi.

 -Nem működik. -ragadta meg Louis a vállamat. -Baj van?

 -Klausztrofóbiás. -mondta Sarah. A mellkasomra szorítottam a kezemet.

 -Gyere ide szívem. -Sarah magához ölelt. -Mély levegő, nyugalom.

Behunytam a szemem és leültem a földre.

 -Úgy zúg a fejem. -Harry mellém térdelt, és elővette a telefonját.

 -Nincs térerőm. -morgott. Louis ütögetni kezdte az ajtót, Liam a vészhívót nyomogatta, de mivel valószínűleg elment az áram nem történt semmi. Sarah minél magasabbra próbálta emelni a telefont, hogy térerőt találjon, Harry pedig mellettem térdelt és próbált megnyugtatni.

-Várjatok, mozgunk! -melte fel Sarah a mutatóujját. És tényleg elindult a lift. Egy perc múlva már lent is voltunk. Liam felsegített a földről és kimentünk a liftből. Mély levegőt vettem és kitisztult a fejem.

 -Jól vagyok. -mondtam Liamnek, aki a két karomat szorítva tartott.

 -Biztos?

 -Igen. Kijutottunk. -körülnéztem a hatalmas mélygarázsban.

 -De semmi bajod nem volt, amíg meg nem álltunk. Pedig ezelőtt is lifttel mentünk fel. -mondta Harry.

-Ez egy ilyen tudatalatti dolog. -magyaráztam. -Amint rájöttem, hogy be vagyok zárva, és nem szállhatok ki amikor csak akarok, pánikba estem.
 -Értem. Nagyon megijedtem. -mondta. Zayn és Niall éppen ekkor szálltak ki a másik liftből.

 -Bocs, csak elment az áram és nem jött a lift. -mondta Zayn.

 -Mim meg beragadtunk. -amíg Harry beszélt beállt elénk a kocsi, a biztonságőrök pedig betettek minket. Zayn, Sarah és Liam beültek a vezetői ülés mögé, Niall, Louis és én pedig leghátra. Harry felállította Saraht, leült a helyére aztán az ölébe vonta a barátnőmet. Sarah csak vigyorgott, és megkarolta Harry nyakát. A zene hangosan szólt és a fiúk énekelni kezdtek. Liam befogta Harry orrát, de ő így is tovább énekelt. Nem bírtam röhögés nélkül.

 -Az a kislány hova tűnt aki a szobánkban volt? -kérdeztem.

 -Elszaladt a szobájukba. Ott lakik a szállodában. -Zayn válaszolt, mert Harry és Liam énekeltek, Niall pedig a telefonjával videózta, Louis pedig bambult. 

-Értem. Vontam meg a vállamat. Louis már túl régóta bambult maga elé, szóval megszorítottam a kezét.

Íme itt a kövi rész:) BOLDOG 4. ÉVET A VILÁG LEGJOBB FIÚBANDÁJÁNAK!♥ Boldog szülinapot ♥ONE DIRECTION♥ 

.:♥I'M SO PROUD FOR 1D :)♥:.

3. fejezet

A szálloda gyönyörű volt. Természetesen öt csillagos. Viszont még soha nem jutottam be ilyen nehezen sehova. És valami őrült rajongó ellopta az órámat! Abban a liftben, amelyikkel én mentem fel csak hárman, Harry Louis és én fértünk be, mert Harrynek rengeteg cucca volt. Sarah és a többiek a másik lifttel mentek. A barátnőm elég dühösnek látszott.

 -Még mindig nem értem. -ráncolta a szemöldökét Louis. -Hogy tudták levenni az órádat?

 -Ez az egy milliós kérdés! -a csuklómat bámultam, ahol nem is olyan régen még egy arany óra volt. -Hiányzik az órám.

 -Ez elképesztő! -mondta Harry.

Na szerinte ez most vicces? Valami beteg, pszichopata rajongó ellopta az órámat!

 -Őrült rajongóitok vannak. -megérkezett a lift, szóval úgy döntöttem inkább

ejtem a témát. -Hány szoba a miénk?

 -Három. -Louis meglebegtette a kulcsokat, aztán kilökdöste a lassú Harryt a liftből.

 -A hajam! -szólt Harry aztán elrohant a másik lifthez, ami éppen akkor nyílt ki. Harry felkiáltott, Sarah pedig sikítva bújt Liam mögé.

 -Végre nem én lettem megijesztve! -nevetett Harry. Mindannyian nevettünk.

 -326, 327 és a 328-as szoba a miénk. Hol vannak? -Louis a kezembe adta a kulcsokat, én pedig hangosan leolvastam a szobaszámokat.

 -Itt! -szólt Zayn valahonnan. Szem elől veszítettem, amikor befordul a sarkon. Elindultunk utána, azután megálltunk a három szoba közt.

 -Melyik szobában ki lesz? -kérdezte Liam.

 -Kaptunk kettő két és egy három ágyas szobát. Sorsoljunk! -kacsintott Harry. Louis mögöttem állt, a kezét a vállamon tartotta, és az ujjaival dobolt rajta. -Mindenki felírja a nevét egy papírra, aztán kihúzzuk, hogy ki kivel alszik. -folytatta Harry. -Vagy valami mást csinál.

 -Én nem Sarahval leszek egy szobában? -mondtam, mintha meg sem hallottam volna az utolsó mondatot.

 -Nem. -mondta Niall. -Ez így bulisabb.

Kinyitottam a 326-os szobaajtót. Egy gyönyörű nappaliban találtuk magunkat. Ledobtuk a bőröndöket és levetettük magunkat a kanapéra. Ez a három személyes szoba volt. Az ágyakat természetesen ajtók választották el a nappalitól.

Harry papírokat tépett ketté és felírta rá a neveinket. Niall zenét kapcsolt, amire táncolni és ugrálni kezdtek. Sarah is velük együtt táncolt. Liam és Zayn lassúzni kezdtek a pörgős számra. Louis egyszer csak felállt és magával rántott engem is. Amint talpra álltam megpörgetett, de nem számítottam rá, így ha nem kap el Louis akkor Harryre esek. Amikor legközelebb a barátnőmre figyeltem, ő már Liam hátán volt. Ez a találkozás a One Directionnal többet ért neki bármelyik szülinapjánál. Ahogy Harry felállt és megfogta a bal kezem, hogy megpörgessen, összenyomta az ujjaimat, amitől a Sarah által rám erőszakolt

1D-s gyűrű az ujjamba vágott. Sarah úgy gondolta, hogy legalább a gyűrűtől Directionernek tűnök majd. Hát eddig csak egy erős fájdalmat köszönhettem a gyűrűnek. Miután Zayn levert egy vázát, és az összetört nem táncoltam tovább. Amúgy is nagyon fáradt voltam, mióta leszálltunk a gépről. Harry a földre szórta a hét papírt és mindenki őt figyelte.

 -Húzza ki a nyertesünk, hogy ki hol alszik. -emelte fel Louis a kezemet.

 -Igen! -mondták egyszerre.

 -Nos akkor kihúzom kik lesznek ebben a szobában. -beletúrtam a papírkupacba, és választottam. -Liam, Sarah és Niall. -olvastam fel a három papírról, amit válsztottam, a neveket. Újra beletúrtam, és egyszerre két cetlit vettem a kezembe. -Ana, nézzétek az én vagyok. -nevettem. Liam és Niall már a földön gyilkolták egymást. -És Harry. -mondtam, mire Harry a magasba emelte a kezét úgy vigyorgott. Hát én Louisban reménykedtem. -Ezek szerint Louis és Zayn lesznek a másik kettesben.

 -Szuper esténk lesz. -kacsintott Harry.

 -Aha, biztos. -mosolyogtam.

 -Az lesz az én szobám! -kiáltotta Sarah.

 -Ne! -Liam is a szoba felé futott Sarah után, de a barátnőm gyorsabban beért, és az ágyra vetette magát.

 -Ha, ha! -mutatott Liamre és röhögött rajta.

 -Mi a mai program?

 -Először is eszünk! -jelentette ki Niall.

 -Akkor én átöltözök. -mondtam, felkaptam a bőröndömet és elindultam kifelé. -Oh, majd elfelejtettem! -odadobtam Louisnak a kulcsot, aztán ott hagytam a Saraht csikiző Liamet, az egymást gyümölccsel dobáló Zayn és Niallt. Harry a hatalmas bőröndjével együtt utánam jött.

 -Melyik szoba lesz a miénk? 326?

 -Harry a 326-osban voltunk. -a szobaajtónk elé értünk, és megmutattam neki a szobaszámot jelző táblácskát.

 -Szóval a 328. -mondta.

 -Harry! Harry! -szólt valaki mögöttünk.

 -Téged keresnek. -kacsintottam. -Öltözni fogok odament. Beszélgess nyugodtan. -ezzel bementem. A nappaliban kinyitottam a bőröndömet és kikerestem a mentazöld ruhámat. Büszke voltam magamra. Megjegyeztem mindenkinek a nevét és nem égettem le magam. Lassan kezdtem megbánni, hogy nem néztem utána jobban a fiúknak. Nagyon keveset tudok róluk. A ruha mellé kiválasztottam a fekete platformos magas sarkú cipőmet, aztán bevonultam az egyik szobába. Hatalmas franciaágy volt benne, amire leterítettem a ruhámat. Mentazöld, pántnélküli, bőven térd felett érő ruhát választottam, ami a derékrésztől felfelé szűkült és kellőképpen megemelte a mellemet. 

Felöltöztem, felvettem a cipőt és kifésültem a hajamat. Hm, teljesen egyenes és vörös. Kimentem a szobából és láttam, hogy Louis és Harry az ablakhoz rohantak. Amint odaértek több száz tinilány sikított fel. Visszarohantak a szoba közepéig aztán újra az ablakhoz. Integettek, kiabáltak, aztán leültek a kanapéra. Átsétáltam a fürdőbe a sminkes táskámmal, és mivel a cipőm sarka kopogott, ezért észrevettek és felém fordultak. Valamelyikőjük elismerően füttyentett.

 -Csini. -mért végig Louis.

 -Köszi. Csak én vagyok álmos?

 -A magaslat. -mutatott Harry a magassarkúmra. Nevetett aztán felugrott a kanapéra és spontán énekelni kezdett. Valamit. Nevettem aztán a fürdőben megigazítottam a sminkem. Odakint leültem a kanapéra és néztem ahogy énekelnek. Lassan mindenki a mi szobánkba jött át. Sarahn fehér szegecses top volt és narancssárga miniszoknya, körülötte pedig ugyancsak narancssárga, fátyolos hosszú szoknya.

 Nagyon csinos volt, amit Harry is közölt vele. Válaszul Sarah dobott neki egy puszit. Én a kanapén ültem és éreztem, hogy elnyom a fáradság. Rádőltem valakinek a vállára és elaludtam.

Sajnálom, hogy késtem ezzel a résszel, de a múlthéten és ebben a pár napban semmi sem úgy jött össze ahogy én terveztem. Remélem tetszik:) 

2. fejezet

 -Paul Higgins vagyok az One Direction menedzmentje. Anabel Wilsonnal beszélek?

 -Igen. -Mi? Oké. Na ez a lehetetlen.

 -És tudod miért hívlak? -a hangjából tudtam, hogy mosolyog.

 -Ööö… -dadogtam, miközben a párnáimat rugdosó Saraht néztem.

 -Te vagy a szerencsés nyertes! Remélem, már tudod melyik barátnődet viszed. De ezt még eldöntheted. A repülőjegyeket postán küldjük, aztán május harmadikán irány London, ahol négy fergeteges napot tölthettek el a fiúkkal!

 -Ez fantasztikus! -mondtam a lehető leglelkesebben -A legjobb barátnőm jön velem. Már nagyon várom! Köszönöm! -próbáltam egy nyugodt Directionernek tűnni.

 -Örülök, hogy beszélhettünk. És gratulálok még egyszer! -ezzel letette.

 -Sarah! -lesokkoltam. Nem is értem hogyan lehetséges. Én nem is… a klipp! Amit reggel nézem!

 -Igen? -fordult felém.

 -Muszáj megfulladnom?

 -Tessék?

 -Azt mondtad, hogy fulladjon meg a nyertes. Én vagyok a nyertes!

 -De azt meg hogyan?

 -Reggel megnéztem a zenét, amit mondtál. Szóval, ha nem nagy kérés eljönnél velem Londonba?

 -Igen! Igen! Igen! -ujjongott.

A következő hét napunk pakolással, de számomra leginkább felkészüléssel telt. Sarah naponta három, kétoldalas, A/4-es lapot hozott át a One Directionról, és csak az ő számaikat hallgattam. Legalábbis amíg ő itt volt. A lapokból, pedig semmit se tanultam. És képekről sem ismertem meg őket igazán, amiért Sarah majd meg ölt. Nem igazán rajongtam a One Direction-ért, és ezt nem is titkoltam igazán. Leginkább Harryt jegyeztem meg, mert Sarah róla beszélt a legtöbbet. Őt biztosan megismerném, ha neki mennék az utcán. A barátnőm duplán örült, mivel egyre többen mentek oda hozzá a suliban, hogy mekkora mázlista, és, hogy milyen jó neki. Hozzám képest ő elég nagydobra verte, hogy nyertem és megyünk.

xxx

#05. 03.

Harmadikán, miután leszálltunk a gépről még mindig a One Directionról olvastam. Fogjuk rá.

 -Ott vannak! -bökött oldalba Sarah a mozgólépcsőn.

 -Hol? Az öt szőrös majom a Walt Disney nevekkel a tábláikon? -fordítottam meg a papíromat.

 -Igen. -bólintott, én meg eldobtam a papírjaimat. Összehúzott szemmel, és hunyorogva olvastam el a táblán szereplő nevét.

Simba; Mickey mouse; Micimackó; Aladin; Ariel.

ARIEL! Gyerekkorom kedvenc hercegnője. Amint eléjük értem, átadtam a bőröndömet és elvettem a kártyát.

 -Anabell Wilson. -mosolyogtam, bár a pasi fején semmi mosolyogni való nem volt. Sarah megölelte a „Simba” táblát tartó szakállas embert, aztán elindult velük a kijárat felé. Én csak álltam, és néztem őket. Amikor észrevették, hogy nem megyek visszajöttek értem.

 -Gyere velünk az autóhoz. -mormogta a bajuszos.

 -Biztos nem megyek el öt szakállas gorillával! -emeltem fel a kezem.

 -De te nyertél. -mondta higgadtan az, akinél az Ariel-es tábla volt -Velünk kell jönnöd. -és megkarolta a derekamat. Leráztam magamról. -Ha még egyszer hozzám ér, én behúzok egyet!

 -Ana kussolj már! -vigyorgott Sarah, aki engedte, hogy a biztonságis megkarolja.

 -Egy kérdés. -szólt az Ariel-es -Melyik srácot ismernéd meg biztosan az One Directionból?

„Ó, csak ezt ne!”

Felidézem magamban az arcképeiket és a neveket. Azt hiszem Harry! Igen, őt biztosan!

 -Harry Styles-t. -pislogtam rá.

 -Akkor figyelj! -ezzel leszedte a szakállát és a haját is. El sem hittem, amit látok. Harry volt az.

„Miért?”

De akkor rengeteg sikító lány rohant felénk. Harry a vállára kapott, a másik pasi pedig Saraht és heten kisiettünk a repülőtérről. Ott beraktak minket az autójukba, ők, pedig kiosztottak pár autógrammot.

 -Elképesztő vagy! Mutattam a filmjüket! Benne volt, hogy Niall beöltözik zsémbes biztonsági őrnek!

 -Aha, tényleg! -bólogattam, de csak halványan emlékeztem rá -Sajnálom! Én csak, ... te vagy a Directioner, nem én. -de tovább nem magyarázkodtam, mert nyílt a kocsi ajtaja és beszálltak a fiúk. A biztonságis ruhában, kitömött hassal, csak éppen bajusz és szakáll nélkül. Ketten beültek mellém a vezetői ülés mögé, ketten hátra Sarah mellé, a fekete hajú, azt hiszem Zayn, pedig a sofőr mellé ült.

 -Hello csajok! -mosolygott Harry -Harry Styles vagyok. -kacsintott. Halkan elnevettem magam.

 -Louis.

 -Niall. -mondta a két mellettem ülő srác. Ja, hogy ők azok!

 -Liam. -mosolygott Sarah mellett a rövid hajú pasas. Zayn pedig az utat bámulja.

 -Mintha nem tudnánk! -nevette el magát Sarah, mire mindenki elmosolyodott.

 -Nos szeretnék neked gratulálni Anabell! -villantott egy fél oldalas mosolyt Harry.

 -Ana. -javítottam -Hívj Ananak légyszi.

 -Szép név. -mondta mellettem L…?!

 -Köszi! -azt hiszem elpirultam. Nem csoda, mivel helyes a srác. Bár emlékeznék a nevére!

 -Harry nem lett volna egyszerűbb, ha rögtön felkapod Anat? -kérdezte az elől ülő Zayn.

 -Azt mondta, hogy megüt! -mutatott rám Harry.

 -Bocsi. Csak elég fáradt vagyok és nem gondoltam, hogy beöltöztök, én meg nem voltam hajlandó öt szőrös gorillával elmenni. -megvontam a vállamat. Nem is vagyok fáradt, annyira.

 -Nem baj. Vicces volt. -mondta nekem Harry, de közben Saraht nézte. Amint befejezte a mondatot már is beszélgetni kezdett a barátnőmmel. Elmosolyodtam, vállat vontam aztán visszadőltem az ülésbe.

 -Mesélj magadról. -Niall felemelte a jobb kezem és piszkálni kezdte a műkörmömet.

 -Mit szeretnél tudni? -kérdeztem.

 -Hey! -valaki közém és a barna hajú helyes srác közé hajolt, én pedig felsikítottam.

 -Nyugi Ana, én vagyok az Liam. -Liam! Hát így hívják! -Én azért nem bántam volna, ha megütöd Harryt! -megfogta a vállam, Harry pedig előre kiabált.

 -Hallottam!

 -Mert hangosan mondtam! -Liam megvonta a vállát, aztán a barna hajú helyes srác felé fordult -Te is megnézted volna Louis?

 -Még szép, hogy megnéztem volna. -kacsintott. Harry Hátra rántotta Liamet, én pedig nevettem.

Louis! Szóval így hívják! Lehet, mégis meg fogom őket kedvelni, akár még szeretni is. Az ajkamba haraptam. Niall egész úton a körmömet piszkálta, és hallgatta, ahogy egész úton Louissal beszélgettem. 

Sziasztok! Elég hamar hoztam a 2. részt mert elég sokan kérték privibe, hogy azt szeretnék ha ma már elkészülne:) Hát kész:D Remélem tetszik el folytatjátok! ☺

1. fejezet

#04. 24.

Este 11 óra, és én még a legjobb barátnőmmel Skype-ozok. Semmi különösebb bajom nem lenne, ha nem a One Direction lenne a téma. Ő oda meg vissza van tőlük. Hát én nem.

 -Ígérd meg! -rivallt rám Sarah.

 -De úgy is elfelejtem! -ásítottam.

Már napok óta kérlel, hogy hallgassam meg az egyik számukat.

 -Írd fel egy papírra és ragaszd a tükörre. Most!

Felmutattam a hüvelykujjam és felpattantam az ágyról. Kerek tíz percembe tellett mire egy épp állapotban lévő cetlit találtam.

 -Megvan! -emeltem a kamera elé.

 -Akkor írd fel. -bólogatott, a nyakában, pedig megcsillant az 1D medálja.

Felkaptam az éjjeli szekrényemről a ceruzámat. Felírtam a banda nevét, de ezután megállta a ceruza a kezemben.

„Ne, ne, ne!”

Elfelejtettem a szám címét. Pedig több ezerszer elmondta. Az egyik kedvence az a zene. Nem mintha nem imádná az összes számukat. Felpillantottam rá. Érdeklődő tekintete nézett vissza rám a laptopomról. Az érdeklődő arca hamar zavarttá változott.

 -Elfelejtetted a címét, igaz? -mély levegőt vett, aztán hangosan kifújta -What Makes Your Beautiful.

 -Tényleg! -csaptam a homlokomra.

 -Jó én megyek. Aludj jól!

 -Jó éjt! Dobtam egy puszit aztán kikapcsoltam a laptopomat. A cetlit a tükörre ragasztottam, aztán bezuhantam az ágyba.

xxx

#04. 25.

Reggel keresztbe feküdtem az ágyon. Teljesen kialudtam magam. Gyorsan felvettem a ruhámat, aztán a tükör elé álltam. Bekapcsolta a zenét, amit Sarah mondott, és táncolni kezdtem rá sminkelés közben. Ezután lementem a konyhába, ahol anya Omlettet csinált apa pedig az újságot olvasta.

 -Jó reggelt! -mosolyogtam

 -Neked is Kincsem! -mosolygott vissza anya -Omlett?

 -Igen kérek.

 -Hogy megy a suli? -pillantott fel apa.

 -Jól! -ez egy egyszerű és mindent magába ölelő válasz.

 -Fiúk? -kérdezősködött tovább.

„Apa miért?”

 -Fiúk is járnak a suliba, igen. És már 18 vagyok!

 -tudod, hogy nem úgy gon…

És a csengő megmentett.

„Legyen Sarah! Ne a postás!”

 -OMG! -toporzékolt és besétált a házba. Már akkor tudtam, hogy az One Directionról lesz szó.

 -Szia Sarah! -szólt anya -Omlett?

 -Sziasztok! Kérek, köszönöm. .szinte levegőt sem vett.

 -Anya szólnál, ha kész? Felmegyünk. -feltoltam Saraht a szobámba és leültünk az ágyra.

 -Na minek örülsz? -kérdeztem

 -A YOUTUBE-on a One Direction! A YOUTUBE-on a One Direction!

Összehúzott szemöldökkel figyeltem.

 -Igen, már négy éve. Azt hittem tudod.

 -Mármint a verseny! Nyerj egy utat Londonba, és töltsetek el egy barátoddal négy napot a One Directionnel! Ma értesítik a nyertest. Lehetetlen, hogy ne én legyek az!

 -Ugyan. Én nem igazán hiszem, hogy a fiúknak erre lenne idejük.

 -Pedig ezt nyilatkozták!

 -Akkor biztosan úgy van. -emeltem fel a kezem. Mintha érdekelt volna.

 -Négykor hívják fel a nyertest.

 -Klassz.

Viszont legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy Sarah négyig 1D zenéket akar hallgatni. Az ágyamon fetrengtem, miközben Sarah előttem táncolt és énekelt.

Amikor háromnegyed négykor ötödjére hallgattuk meg az I Should Have Kissed You-t, kezdtem megőrülni. Ezután pontban négykor a kezébe vette a telefonját, és szuggerálni kezdte. Nézte, nézte és nézte.

 -Sarah szeri…

 -Csend! Hívni fognak!

Ahogy kimondta megcsörrent a telefonja. Azt se nézte, hogy ki az, már fel is vett.

 -Igen? -megszorította a nyakában lógó medált, aztán amint válaszoltak neki lefagyott a mosolya -Anya ne hívogass! -és ezzel ki is nyomta. Ledobta a telefont az ágyamra. Összefonta a karját.

 -Tuti, hogy hívni fognak.

 -Hát persze. -ezután öt percig hozzá se szóltam, várta, hogy hívják. Majd könnyes lett a szeme, és földhöz vágta a párnáimat.

 -Hogy fulladna meg a nyertes! -tört ki belőle. Dühös volt.

Negyed ötkor megszólalt a telefonom.

 -Ana, ismeretlen szám. -dadogott Sarah.

 -Én nem játszottam. -vontam meg a vállam, és felvettem.


Ez lenne az első rész:) remélem tetszett és folytatjátok majd tovább:) Írjatok véleményt is!:D

.:Tartalom:.

Sziasztok! Remélem tetszeni fog-e történetem ami:

A történet középpontjában egy 18 éves középiskolás lány, Ana áll. Vörös hajú, szép és eszes, de a legjobb barátnőjével, a csinos kis szöszi Sarahval ellentétben ő nem Directioner. Egy nap azonban véletlen megnyeri a játékot, amiről Világszerte lányok milliói álmodoznak, és onnantól bizony teljesen megváltozik az élete...

Kezdés: 2014.07. 05 . (szombat) :)