2. fejezet

 -Paul Higgins vagyok az One Direction menedzmentje. Anabel Wilsonnal beszélek?

 -Igen. -Mi? Oké. Na ez a lehetetlen.

 -És tudod miért hívlak? -a hangjából tudtam, hogy mosolyog.

 -Ööö… -dadogtam, miközben a párnáimat rugdosó Saraht néztem.

 -Te vagy a szerencsés nyertes! Remélem, már tudod melyik barátnődet viszed. De ezt még eldöntheted. A repülőjegyeket postán küldjük, aztán május harmadikán irány London, ahol négy fergeteges napot tölthettek el a fiúkkal!

 -Ez fantasztikus! -mondtam a lehető leglelkesebben -A legjobb barátnőm jön velem. Már nagyon várom! Köszönöm! -próbáltam egy nyugodt Directionernek tűnni.

 -Örülök, hogy beszélhettünk. És gratulálok még egyszer! -ezzel letette.

 -Sarah! -lesokkoltam. Nem is értem hogyan lehetséges. Én nem is… a klipp! Amit reggel nézem!

 -Igen? -fordult felém.

 -Muszáj megfulladnom?

 -Tessék?

 -Azt mondtad, hogy fulladjon meg a nyertes. Én vagyok a nyertes!

 -De azt meg hogyan?

 -Reggel megnéztem a zenét, amit mondtál. Szóval, ha nem nagy kérés eljönnél velem Londonba?

 -Igen! Igen! Igen! -ujjongott.

A következő hét napunk pakolással, de számomra leginkább felkészüléssel telt. Sarah naponta három, kétoldalas, A/4-es lapot hozott át a One Directionról, és csak az ő számaikat hallgattam. Legalábbis amíg ő itt volt. A lapokból, pedig semmit se tanultam. És képekről sem ismertem meg őket igazán, amiért Sarah majd meg ölt. Nem igazán rajongtam a One Direction-ért, és ezt nem is titkoltam igazán. Leginkább Harryt jegyeztem meg, mert Sarah róla beszélt a legtöbbet. Őt biztosan megismerném, ha neki mennék az utcán. A barátnőm duplán örült, mivel egyre többen mentek oda hozzá a suliban, hogy mekkora mázlista, és, hogy milyen jó neki. Hozzám képest ő elég nagydobra verte, hogy nyertem és megyünk.

xxx

#05. 03.

Harmadikán, miután leszálltunk a gépről még mindig a One Directionról olvastam. Fogjuk rá.

 -Ott vannak! -bökött oldalba Sarah a mozgólépcsőn.

 -Hol? Az öt szőrös majom a Walt Disney nevekkel a tábláikon? -fordítottam meg a papíromat.

 -Igen. -bólintott, én meg eldobtam a papírjaimat. Összehúzott szemmel, és hunyorogva olvastam el a táblán szereplő nevét.

Simba; Mickey mouse; Micimackó; Aladin; Ariel.

ARIEL! Gyerekkorom kedvenc hercegnője. Amint eléjük értem, átadtam a bőröndömet és elvettem a kártyát.

 -Anabell Wilson. -mosolyogtam, bár a pasi fején semmi mosolyogni való nem volt. Sarah megölelte a „Simba” táblát tartó szakállas embert, aztán elindult velük a kijárat felé. Én csak álltam, és néztem őket. Amikor észrevették, hogy nem megyek visszajöttek értem.

 -Gyere velünk az autóhoz. -mormogta a bajuszos.

 -Biztos nem megyek el öt szakállas gorillával! -emeltem fel a kezem.

 -De te nyertél. -mondta higgadtan az, akinél az Ariel-es tábla volt -Velünk kell jönnöd. -és megkarolta a derekamat. Leráztam magamról. -Ha még egyszer hozzám ér, én behúzok egyet!

 -Ana kussolj már! -vigyorgott Sarah, aki engedte, hogy a biztonságis megkarolja.

 -Egy kérdés. -szólt az Ariel-es -Melyik srácot ismernéd meg biztosan az One Directionból?

„Ó, csak ezt ne!”

Felidézem magamban az arcképeiket és a neveket. Azt hiszem Harry! Igen, őt biztosan!

 -Harry Styles-t. -pislogtam rá.

 -Akkor figyelj! -ezzel leszedte a szakállát és a haját is. El sem hittem, amit látok. Harry volt az.

„Miért?”

De akkor rengeteg sikító lány rohant felénk. Harry a vállára kapott, a másik pasi pedig Saraht és heten kisiettünk a repülőtérről. Ott beraktak minket az autójukba, ők, pedig kiosztottak pár autógrammot.

 -Elképesztő vagy! Mutattam a filmjüket! Benne volt, hogy Niall beöltözik zsémbes biztonsági őrnek!

 -Aha, tényleg! -bólogattam, de csak halványan emlékeztem rá -Sajnálom! Én csak, ... te vagy a Directioner, nem én. -de tovább nem magyarázkodtam, mert nyílt a kocsi ajtaja és beszálltak a fiúk. A biztonságis ruhában, kitömött hassal, csak éppen bajusz és szakáll nélkül. Ketten beültek mellém a vezetői ülés mögé, ketten hátra Sarah mellé, a fekete hajú, azt hiszem Zayn, pedig a sofőr mellé ült.

 -Hello csajok! -mosolygott Harry -Harry Styles vagyok. -kacsintott. Halkan elnevettem magam.

 -Louis.

 -Niall. -mondta a két mellettem ülő srác. Ja, hogy ők azok!

 -Liam. -mosolygott Sarah mellett a rövid hajú pasas. Zayn pedig az utat bámulja.

 -Mintha nem tudnánk! -nevette el magát Sarah, mire mindenki elmosolyodott.

 -Nos szeretnék neked gratulálni Anabell! -villantott egy fél oldalas mosolyt Harry.

 -Ana. -javítottam -Hívj Ananak légyszi.

 -Szép név. -mondta mellettem L…?!

 -Köszi! -azt hiszem elpirultam. Nem csoda, mivel helyes a srác. Bár emlékeznék a nevére!

 -Harry nem lett volna egyszerűbb, ha rögtön felkapod Anat? -kérdezte az elől ülő Zayn.

 -Azt mondta, hogy megüt! -mutatott rám Harry.

 -Bocsi. Csak elég fáradt vagyok és nem gondoltam, hogy beöltöztök, én meg nem voltam hajlandó öt szőrös gorillával elmenni. -megvontam a vállamat. Nem is vagyok fáradt, annyira.

 -Nem baj. Vicces volt. -mondta nekem Harry, de közben Saraht nézte. Amint befejezte a mondatot már is beszélgetni kezdett a barátnőmmel. Elmosolyodtam, vállat vontam aztán visszadőltem az ülésbe.

 -Mesélj magadról. -Niall felemelte a jobb kezem és piszkálni kezdte a műkörmömet.

 -Mit szeretnél tudni? -kérdeztem.

 -Hey! -valaki közém és a barna hajú helyes srác közé hajolt, én pedig felsikítottam.

 -Nyugi Ana, én vagyok az Liam. -Liam! Hát így hívják! -Én azért nem bántam volna, ha megütöd Harryt! -megfogta a vállam, Harry pedig előre kiabált.

 -Hallottam!

 -Mert hangosan mondtam! -Liam megvonta a vállát, aztán a barna hajú helyes srác felé fordult -Te is megnézted volna Louis?

 -Még szép, hogy megnéztem volna. -kacsintott. Harry Hátra rántotta Liamet, én pedig nevettem.

Louis! Szóval így hívják! Lehet, mégis meg fogom őket kedvelni, akár még szeretni is. Az ajkamba haraptam. Niall egész úton a körmömet piszkálta, és hallgatta, ahogy egész úton Louissal beszélgettem. 

Sziasztok! Elég hamar hoztam a 2. részt mert elég sokan kérték privibe, hogy azt szeretnék ha ma már elkészülne:) Hát kész:D Remélem tetszik el folytatjátok! ☺