-Louis ne! -toltam el
magamtól. -Ezt nem lehet.
-M-miért? -kérdezte.
Ott álltam előtte, remegő kezekkel tartva őt kartávolságra magamtól. Louis
Tomlinson egy fél napos ismeretség után megcsókolt egy puccos étterem női
mosdójában.
-Mert nem ismerlek! -mondtam
és kirohantam, magára hagytam Louist. Levetetettem magam Harry mellé és
megpróbáltam nem törődni azzal, hogy az asztalnál mindenki engem és az utánam
egy perccel érkező Louist nézi.
-Ana… -kezdte Zayn.
-Nem! -vágtam közbe,
bár én magam sem értettem, hogy miért
mondtam. -Én csak haza szeretnék menni.
-Mármint…? -kérdezte Harry.
-A hotelba. -felálltam.
-A kocsiban leszek. -elindultam, de az ajtóban valaki megragadta a kezemet.
Liam volt az.
-Nem mehetsz ki egyedül. -mondta mosolyogva aztán ajtót
nyitott nekem. Mosolyogtam, aztán kimentem.
A szállodában miután átöltöztem, és teljesen elkészültem a
lakosztályunk kanapéján ültem. Fekete cicanadrág és farmer ing volt rajtam.
Pár
perce ültem kint és bámultam Louis telefonját, ami előttem hevert az
üvegasztalon. Egyszer csak vibrálni kezdett.
„Basszus Louis a fürdőben van!”
Felkaptam a telefont és kopogtam az ajtón.
-Gyere! -hallottam bentről
egész halkan.
-Inkább nem. Hív
valaki.
-Csak fogat mostam. -nyitotta
ki az ajtót. Csak boxer volt rajta. A kezébe adtam a telefont aztán visszaültem
a kanapéra. Amikor az étteremből visszaértünk a szállodába Sarah kikérdezett,
hogy mi történt a mosdóban, mivel miután kijöttem rosszabb kedvem volt, mint
amikor bementem. Elmondtam neki, de ő csak elmosolyodott és annyit mondott,
hogy jól csináltam.
-Louis amúgy is
azokat a csajokat szereti akikért meg kell küzdenie. -mondta akkor Sarah
-De én azt sem tudom,
hogy ki ő! -a szálloda folyosóján voltunk és amint kimondtam befogta a számat.
-Sssh… Ő azt hiszi tudod.
-Ő viszont nem ismer.
-toltam el a kezét a számtól.
-Nem, de látja azt a
gyönyörű arcodat. -vigyorgott.
-Sarah én nem te
vagyok. -és ezzel otthagytam.
-Ana. -szólt most Louis. Megráztam a fejem aztán ránéztem. A
kanapén ültem, ő pedig mellettem állt és a vállamat fogta.
-Tessék? -leült mellém.
A haja pedig, nos az tökéletes volt. Elképesztően jól nézet ki.
-Az étteremben azt
mondtad, hogy nem ismersz.
-Louis én nem…
-Ne, figyelj. -tette a
mutató ujját a számra. –Louis Tomlinson vagyok. A One Direction nevű fiú
bandában éneklek négy haverommal Zaynnel, Harryvel, Liammel és Niall-lel. 23
éves vagyok, kedvenc színem a bordó és van egy kitömött galambom, Kevin. -mosolygott.
Elnevettem magam. Ez olyan aranyos volt.
-Kevin?
-Igen, most te jössz.
-mutatott rám.
-Mmm… Anabell Wilson
vagyok, középiskolás és bár nem vagyok énekes, sokat éneklek a zuhany alatt.
-Ezt jó tudni. -mosolygott.
-Ja, és 16-án töltöm
a 18-at.
-Most májusban? -bólintottam.
-Az szuper.
-Ja… -a kezemet
kezdtem bámulni
-Na, a szülinapok
jók. -mosolygott és a térdemre rakta a kezét.
-A szüleimnek sokat
kell utazniuk és a harmadik szülinapomat hagyják ki az évek során. -pislogtam és
felnéztem rá. -Beszéljünk másról.
-Rendben. Mit
szeretnél még tudni.
-Ömm… Nem zavar egy
idő után ez a hatalmas sikítozás? -mutattam az ablakra.
-Nem. Imádom a
Directionereket. És hozzá lehet szokni.
-Én nem tudnék. -nevetett
aztán rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját. Mocorogni kezdtem és
gyorsan felálltam.
-Átmegyek Sarahoz
vagy valami. -mutattam az ajtóra aztán kimentem.
Épphogy kiléptem keresztül is estem valakin.
Meg is hoztam egy kicsit késve, de sajnálom!:) Remélem tetszik!:D