1. fejezet

#04. 24.

Este 11 óra, és én még a legjobb barátnőmmel Skype-ozok. Semmi különösebb bajom nem lenne, ha nem a One Direction lenne a téma. Ő oda meg vissza van tőlük. Hát én nem.

 -Ígérd meg! -rivallt rám Sarah.

 -De úgy is elfelejtem! -ásítottam.

Már napok óta kérlel, hogy hallgassam meg az egyik számukat.

 -Írd fel egy papírra és ragaszd a tükörre. Most!

Felmutattam a hüvelykujjam és felpattantam az ágyról. Kerek tíz percembe tellett mire egy épp állapotban lévő cetlit találtam.

 -Megvan! -emeltem a kamera elé.

 -Akkor írd fel. -bólogatott, a nyakában, pedig megcsillant az 1D medálja.

Felkaptam az éjjeli szekrényemről a ceruzámat. Felírtam a banda nevét, de ezután megállta a ceruza a kezemben.

„Ne, ne, ne!”

Elfelejtettem a szám címét. Pedig több ezerszer elmondta. Az egyik kedvence az a zene. Nem mintha nem imádná az összes számukat. Felpillantottam rá. Érdeklődő tekintete nézett vissza rám a laptopomról. Az érdeklődő arca hamar zavarttá változott.

 -Elfelejtetted a címét, igaz? -mély levegőt vett, aztán hangosan kifújta -What Makes Your Beautiful.

 -Tényleg! -csaptam a homlokomra.

 -Jó én megyek. Aludj jól!

 -Jó éjt! Dobtam egy puszit aztán kikapcsoltam a laptopomat. A cetlit a tükörre ragasztottam, aztán bezuhantam az ágyba.

xxx

#04. 25.

Reggel keresztbe feküdtem az ágyon. Teljesen kialudtam magam. Gyorsan felvettem a ruhámat, aztán a tükör elé álltam. Bekapcsolta a zenét, amit Sarah mondott, és táncolni kezdtem rá sminkelés közben. Ezután lementem a konyhába, ahol anya Omlettet csinált apa pedig az újságot olvasta.

 -Jó reggelt! -mosolyogtam

 -Neked is Kincsem! -mosolygott vissza anya -Omlett?

 -Igen kérek.

 -Hogy megy a suli? -pillantott fel apa.

 -Jól! -ez egy egyszerű és mindent magába ölelő válasz.

 -Fiúk? -kérdezősködött tovább.

„Apa miért?”

 -Fiúk is járnak a suliba, igen. És már 18 vagyok!

 -tudod, hogy nem úgy gon…

És a csengő megmentett.

„Legyen Sarah! Ne a postás!”

 -OMG! -toporzékolt és besétált a házba. Már akkor tudtam, hogy az One Directionról lesz szó.

 -Szia Sarah! -szólt anya -Omlett?

 -Sziasztok! Kérek, köszönöm. .szinte levegőt sem vett.

 -Anya szólnál, ha kész? Felmegyünk. -feltoltam Saraht a szobámba és leültünk az ágyra.

 -Na minek örülsz? -kérdeztem

 -A YOUTUBE-on a One Direction! A YOUTUBE-on a One Direction!

Összehúzott szemöldökkel figyeltem.

 -Igen, már négy éve. Azt hittem tudod.

 -Mármint a verseny! Nyerj egy utat Londonba, és töltsetek el egy barátoddal négy napot a One Directionnel! Ma értesítik a nyertest. Lehetetlen, hogy ne én legyek az!

 -Ugyan. Én nem igazán hiszem, hogy a fiúknak erre lenne idejük.

 -Pedig ezt nyilatkozták!

 -Akkor biztosan úgy van. -emeltem fel a kezem. Mintha érdekelt volna.

 -Négykor hívják fel a nyertest.

 -Klassz.

Viszont legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy Sarah négyig 1D zenéket akar hallgatni. Az ágyamon fetrengtem, miközben Sarah előttem táncolt és énekelt.

Amikor háromnegyed négykor ötödjére hallgattuk meg az I Should Have Kissed You-t, kezdtem megőrülni. Ezután pontban négykor a kezébe vette a telefonját, és szuggerálni kezdte. Nézte, nézte és nézte.

 -Sarah szeri…

 -Csend! Hívni fognak!

Ahogy kimondta megcsörrent a telefonja. Azt se nézte, hogy ki az, már fel is vett.

 -Igen? -megszorította a nyakában lógó medált, aztán amint válaszoltak neki lefagyott a mosolya -Anya ne hívogass! -és ezzel ki is nyomta. Ledobta a telefont az ágyamra. Összefonta a karját.

 -Tuti, hogy hívni fognak.

 -Hát persze. -ezután öt percig hozzá se szóltam, várta, hogy hívják. Majd könnyes lett a szeme, és földhöz vágta a párnáimat.

 -Hogy fulladna meg a nyertes! -tört ki belőle. Dühös volt.

Negyed ötkor megszólalt a telefonom.

 -Ana, ismeretlen szám. -dadogott Sarah.

 -Én nem játszottam. -vontam meg a vállam, és felvettem.


Ez lenne az első rész:) remélem tetszett és folytatjátok majd tovább:) Írjatok véleményt is!:D